Ha két sima követ (nem kovakövet) összeütünk akkor is lehet szikra?

Igen. Bármilyen kövek esetén képződik hő, csak különböző mértékben.

Az összeütéskor az ütközés helyén igen nagy helyi nyomás keletkezik. Akkora, hogy a kövek felszínéről kisebb darabokat letör, és ezeket igen magas hőmérsékletre hevíti.

Egy lágyabb kő esetén persze ez nem számottevő, általában nem is találunk tényleges szikrát, nincs égett szag, stb. Egy keményebb kő esetén viszont több összeütés után határozottan melegebb a kövek érintkező felülete, azaz észrevehető a hőmérséklet változás. Mint az előző is írta, már két keményebb kavics összeütésekor is keletkeznek akár látható szikrák is. (Bár az általa említett kvarckavics maga a kovakő.)

A kovakő (kvarc) kemény eszközzel (például vassal) történő ferde megütésekor az abból letörő darabok igen magas hőmérsékletre is felhevülnek, emiatt az így keletkezett szikrák viszonylag hosszabb ideig izzanak, mint a lágyabb kőzetek szikrái. Ezért a kova (kvarc) különösen alkalmas arra, hogy a szikrákat száraz éghető anyagon (pl. taplón) felfogva, azt oxigénnel ellátva (azaz fújva) el lehet érni, hogy a tapló a szikra környezetében izzani kezdjen, majd lángra kapjon.

Ez a jelenség elvben egyéb kemény kövekkel is elérhető, csak sokkal nehezebben.

Pedro

1-es vagyok:

Elnézést, nem tudtam, hogy kvarc = kovakő! Utána néztem a tűzköveknek egy kicsit és ezt találtam:

[link]

lehetni lehet, de akkor ott más is van.

a kovakő kontra acélnál (Pedro magyarázatával szöges ellentétben) ugyanis nem a kova izzik, hanem az acél. És nem azért, mert az ütközés hője annyira felmelegíti, hanem azért, mert konkrétan elégnek a leszakadó parányi acéldarabkák.

1-es ismét:

Vulkanikus kövek, mint bazalt (andezit?) is szóba jöhetnek szikra csiholásra, de azt nem tudom önmagukban-e vagy acél használatával?

"a kovakő kontra acélnál (Pedro magyarázatával szöges ellentétben) ugyanis nem a kova izzik, hanem az acél."

Igen. Pontatlan voltam. A szikrát valóban az acél (vas) szilánkok égése adja.

"És nem azért, mert az ütközés hője annyira felmelegíti, hanem azért, mert konkrétan elégnek a leszakadó parányi acéldarabkák."

De, azért.

Az ütközéskor a leváló acéldarabka a mechanikai energia hatására felhevül, és bizony annyira, hogy felizzik, oxidálódik, és amíg el nem ég, addig izzik.

Mindazonáltal ugyanez a jelenség két kővel is lejátszódik, csak akkor a szikra kisebb, és rövidebb ideig létezik (nincs vas, aminek az oxidációja fenntartaná a magas hőmérsékletet).

Pedro

számolj utána. komolyan mondom.

tippeld meg, hogy mennyi a felizzó darabka tömege és nézd meg, hogy mekkora sebességgel kellene odacsapni azt a pár dekás követ ahhoz, hogy legalább annyi energia keletkezzen, amennyivel a darabka eléri a kb. 800-1000 fokot. (annyi kell, hogy látszódjon)

nagy lesz a te elképedésed.

ha nincs ott (szikrában) éghető anyag, akkor nem lesz szikra. a szilícium oxid meg nem igazán éghető.

"És nem azért, mert az ütközés hője annyira felmelegíti, hanem azért, mert konkrétan elégnek a leszakadó parányi acéldarabkák."

Akkor honnan jön az energia hozzá, mitől ég el?

Én is arra tippelek, hogy mozgási energia -> hő + mozgási energia (energiamegmaradás törvénye).

"ha nincs ott (szikrában) éghető anyag, akkor nem lesz szikra. a szilícium oxid meg nem igazán éghető."

Akkor megismétlem, csak most, csak neked:

"(nincs vas, aminek az oxidációja fenntartaná a magas hőmérsékletet)"

A magas hőmérsékletet (amelyen a kovakő-vas párosításnál a vasszilánk felizzik) a mozgási energia biztosítja - vagy a földönkívüliek. Lehet választani! :-)

Pedro

1-es:

A hőmérsékletet a mozgás által keltett súrlódás adja. Vagyis, hogy érintkezik a kő és az acél, és csak akkor, ha érintkezik, és csak addig, ameddig érintkezik. Ez elég röpke időtartam. Ettől függ a szikra erőssége, hőfoka és égési ideje.