Szép estét! Csillag keletkezés?

A világegyetemben messze a leggyakoribb anyag a hidrogén. Ez jött létre a legnagyobb mennyiségben az ősrobbanáskor.

Valóban, a csillagok életet során, és a szupernovák során s nehezebb elemek keletkeznek belőle (előbbi estben főleg hélium, esetleg néhány könnyebb elem, utóbbi esetben jönnek létre a vasnál nehezebb elemek). Azonban ezek a folyamatok a csillag magjában játszódnak le, itt van hozzá elegendő hőmérséklet és nyomás. A csillag tömegnek javát kitevő külső részeken a hidrogén hidrogén marad, és főleg ez szóródik szét a robbanás során.

Egyrészt egy szupernóva nem minden anyagát alakítja át nehezebb elemekké. Sőt, a fúziója első beindulásakori (a csillag keletkezésekori, születésekori) tömegének kisebb része alakul át nehezebb elemekké, mint ami megmarad hidrogénnek. Ez egyrészt a születésekor történő "anyagszétfúvás" (amiből a gázbolygók is keletkeznek), másrészt a működése során történő folyamatos anyagvesztés (napszél), harmadrészt amikor a csillag a végét járja, az agóniája során történő héjledobódások következménye. Ez ugyan még nem magyarázza, hogy honnan lett eredetileg az első csillagok hidrogénkészlete, de jól mutatja, hogy mennyi hidrogént szórnak szét a csillagok a környező térbe, mialatt üzemelnek.

Univerzumunk "alap anyaga" (nem alapanyaga!) akkor keletkezett, amikor univerzumunknak a tágulása során történő lehűlése során a hőmérséklete olyan szintre süllyedt, amikor már a kvark-gluon plazmából (őslevesből) létrejöhettek ("kicsapódhattak") az univerzumunkat alkotó első atomok (főként hidrogén és hélium). Ebből születtek az első generációs csillagok, amelyek még szinte kizárólag hidrogénből (és némi héliumból, meg elhanyagolható mennyiségű lítiumból) álltak. Jó részük mérete akkora lehetett, hogy néhány százezer, max pármillió év alatt fel is élték üzemanyagukat, irgalmatlanul hatalmas anyagtömegek iszonyú heves fúziós reakciókat produkálva.

Valószínűleg ma már nem is találunk az univerzumban akkora csillagokat, amelyek akkoriban szinte "mindennaposnak" számíthattak. Mára már túl nagy tér lett az egyes csillagok között, van hová ledobják a külső burkaikat, héjaikat. Akkoriban ha egy gigászi csillag ledobta külső hidrogénburkát, azt csak úgy tudta megtenni, ha egy másik csillagot meg beterített vele. Ez alapján nem elképzelhetetlen, hogy voltak olyan kiterjedésű anyaghalmazok (hidrogéntömörülések) is, amelyekben nem is egy, hanem sok-sok mag alakult ki egymás közvetlen közelében. Ezek aztán egymásba olvadva iszonyatos mértékű energiafelszabadulást produkálhattak, kábé mintha ma egy egész galaxis válna egyszerre novává. Ezekből aztán egész hipernova-láncolatok vagy hipernova-halmazok is kialakulhattak.