Sok-sok (millió/milliárd) év múlva mi lesz a világegyetemben, mi lesz a galaxissal? A sok csillag a fejlődésük végső fázisában hogy fog kinézni együtt a galaxisban, a világegyetemben?

Én is csatlakoznék a 10-hez, nem kéne összekeverni a barna törpe és fehér törpe fogalmakat. Egyszerűen megfogalmazva: a barna törpe "élő" objektum, olyasmi mint a Nap, csak épp kicsi a tömege, így nem alakul ki benne rendes magfúzió, mint pl. a Napban. A fehér törpe viszont egy "halott" objektum, olyan csillag maradványa, amiben már nincs magfúzió. Persze pontatlanul fogalmaztam, de remélem, ebből lehet érteni, mi a különbség.

A másik pedig, hogy a keringéshez nem kell energia, a Nap semmit nem "csinál" annak érdekében, hogy a bolygók stb. keringjenek körülötte. Ezt úgy értem, hogy semmi köze a bolygók keringésének ahhoz, hogy a Nap éppen "él" vagy "halott". Amíg a gravitációs erő megmarad, amivel vonzza a naprendszerben található égitesteket, azok keringeni fognak körülötte. Ha változik a Nap tömege, az égitestek pályája is változik. Persze, ha lecsökkenne a tömege, a külső bolygók lehet, hogy kikerülnének a Nap vonzáskörzetéből...

a keringes nem perpetum mobile, mivel nem fogyaszt es nem is termel energiat. "mozogni" is csak kulso viszonyitasi ponthoz kepest mozog, mivel egyszeruen megtartja a nem gyorsulo mozgasat. Keringesi palyan pedig a gravitacio centripetalis ereje tartja, ami szinten nem fogyaszt energiat.

A perpetum mobile / orokmozgo nem lete, csak feluletesen fogalmazva jelenti azt hogy nem mozoghat valami a vegtelensegig, pontosabban azt jelenti hogy

1. energia befektetesevel nem lehet tobb energiat kinyerni mint amennyit befektetsz ill. eleve megvolt (energiamegmaradas)

2. nem lehet bizonyos folyamatokat "visszaforditani", hidegebb testrol a melegebbre ho magatol nem aramlik peldaul (entropianovekedes)

Nem termel energiát - vagyis amennyit súrlódik, annyival lassul a keringés.

De nem sokat súrlódik, mert azon a pályán minden más is kering vele együtt.

Ha a Nap tömege hirtelen megnövekedne valami miatt, a bolygók pályája kisebb lenne, de gyorsabban keringenének.

Ha a Nap tömege kisebb lenne, akkor a bolygók pályája megnövekedne, és keringési idejük lassulna. A külső bolygókra lehet, hogy nem is hatna kellő erővel a Nap gravitációs ereje, így kiszakadnának a Naprendszerből (bár ehhez szerintem a Napon kívül egy másik, erős gravitációs erővel bíró objektum kéne, szóval, amíg ilyen nincs, keringenek a Nap körül, még ha hatalmas pályán és nagyon kicsi sebességgel is teszik ezt). Lehet, hogy csatlakoznának egy másik csillaghoz ("befogná őket" vagy csak magányosan sodródnának a Galaxissal együtt (mivel a galaxis is forog).. De valamilyen mozgást végeznének. Olyan nincs, hogy lelassul, és megáll egy bolygó, mint egy golyó az asztalon.

Én ezt talaltam:

[link]

Szerintem hasznos lehet:)

Próbálva az eredeti kérdéseidre válaszolni:

- a csillagfejlődésnek nem szükségszerű végső állomása a fekete lyuk vagy neutroncsillag állapot. A legtöbb elhagyva a főágat, a hélium elégetésével elfogyasztja fúziós lehetőségeit, összehúzódik fehér törpévé és lassan kihül. A hűlési folyamat mivel a felület nagyon kicsi, nagyon sokáig tart, akár tízmilliárd évekbe.

A galaxisközi por és gáz szép lassan elfogy, ahogy csillagokká alakul. Elfogy az építőkő új csillagok létrehozásához és a neutroncsillagok-fekete lyukak energiatermelésének gyarapításához.

A legkisebb tömegű, azaz leghosszabb élettartamú csillagoknak is egyszer elfogy az energiájuk, és csendben kihunynak. Ekkor kozmikus sötétség következik.

A lokális galaxishalmazok gravitációsan "kimozogják" magukat: vagy stabil pályára állnak egymás körül, vagy összeolvadnak, ütköznek, új és nagy galaxisokat képezve, majd ez a folyamat is, ahogy beállnak az egyensúlyi pályák, leáll.

A szuperhalmazok pedig egyre növekvő sebességgel eltávolodnak egymástól a világegyetem gyorsuló tágulásában, egyre nagyobb vöröseltolódással.

Végül olyan mértékű vöröseltolódást szenved a fény, hogy a lokál galaxison kívül nem látszik majd semmi - talán lesz a majdani időben távoli élet még, aki megfigyeli.

Anyagbeáramlás nélküli, teljesen fekete "fekete lyukak", lelassult neutroncsillagok, kihült fehér törpék és némi minimális megmaradt csillagközi por és gáz és egyre eltávolódó halmazok, összességében egyre hidegebb kozmikus háttérsugárzás (hőmérséklet) és egyre növekvő entrópia jellemzi az Univerzumot.

A távoli fekete lyukak nem egyesülnek, és a távoli halmazok sem olvadnak össze, a sötét anyagcsomók viszont szép lassan párolognak: a fekete lyukak eseményhorizontján a Hawking-sugárzással energiát veszítenek, a neutroncsillag határfelületén a neutronok elbomlanak.

Ha igaz a Nagy egyesítés (GUT), akkor rendkívül hosszú idő után a protonok el elbomlanak, és elfogy a hadronos anyag, sugárzássá alakul. A sötét anyagról eddig sem tudjuk mi, de az egyre növekvő hidegben, ahogy a kozmoszban elfogy az energia, vélhetően gravitációs gócpontokon kívül más kölcsönhatás nem lesz már.

S végül a szétsugárzott energia elterül, minden anyagcsomó megszűnik: mintegy visszaadja az Univerzum a vákuumnak azt a szimmetriát, amit a Nagy Bummnál előtt meghitelezett magának, pár billió-trillió év után.

Ha ezt egyetlen villanássá gyorsítjuk az idők kerekén, az egész nem más mint egy kvantumfluktuáció ami jó nagyot szólt, majd szépen kisimul a kezdeti buborékja, zavarhulláma.

Valahol, lehet mindez egy magasabb rendű Planck-részecske egyetlen elemi egysége amely 10^-24 ideig létezik, és vitatkoznak, vajon van-e benne valami, vagy oszthatatlan... És mi is vizsgálunk ilyen részecskéket :-). Körbeértünk.

Istenhit vs. anyaghit: tökmindegy, a mozgatórugót a hited adja, és az emberi agy, amely ezt meg tudja "jeleníteni" feldolgozni. Anélkül a kozmosz csak egy rideg valóság, ami ha van benne észlelő, rögtön szubjektív, ha pedig nincs, nincs aki megfigyeljen.

Azonban létezésünk célja nem a puszta anyagcsere, vagy színes papírok birtoklása. A szeretet, utód, család és ökológiai kornyezet, gondolataink és értékeink, azok nem pusztán kvarkok és sugárzás, minőségileg valami több.

Aki ezt Istennel képzeli el, mint az anyag mozgatórugója vagy vezető intelligenciája, talán nem is áll messze a valóságtól, természetesen nem a varázspálcás szakállas integető nagypapát kell idegondolni, hanem a szervezőelvet. De hogy ez az intelligencia törődik-e konkrétan a lottónyereményükkel vagy napi életünkkel, zsebünkkel és fennkölt vagy kevésbé fennkölt vágyainkkal, ösztöneinkkel, hááát azt gondolom hogy ez nem áll arányban semmivel, illetve ott a sok törvény ami szépen levezet bármit.

Nem utolsó sorban, a szinte végtelen Univerzum végtelen számú lakható bolygólyán zajló élet-kísérletek pontosan beavatkozásmentesen dobhatják a végeredményt: a világgal szimbiózisban élő civilizációt. Az emberiség minden, csak nem az. Ez a végső küldetésünk, vagy elpusztulunk, ill. elpusztítjuk magunkat.

Paul Davies - Az utolsó három perc

Érdemes elolvasni . Azt taglalja a ma ismert fizika felhasználásával , hogy mi történne abban az estben ha összemegy a világegyetem vagy ha örökké tágulna, annak az utolso 3 percében.

Ha örökké tágulna a végén minden elpárologna még a fekete lyukak is . Leírja hogy miért olvasd el.