A világűrben (vagy egy bolygón, ahol nincs légkör, vagy mondjuk a Holdon) lebomlana egy halott emberi test?

Lebomlana egy idő után, még ha lényegesen lassabban is, mint a földi bioszférában. A Nap (csillagok) UV-sugárzása ugyanis erősen roncsolja az élő szöveteket, a szerves anyagot. Az UV-sugárzás által szállított energia nagyobb, mint amekkora energiával az egyes atomok kapcsolódnak egymáshoz a szövetekben, így elég energiája van hozzá, hogy felbontsa ezeket a kémiai kötéseket. Így aztán apránként egyszerűen elporlad a szerves anyag, a test.

Az autóm szélvédőjének belső oldalához beszorítottam kábé 3 éve egy kis sárga gumiszivacs labdát. Jelenleg már jól észrevehetően vesztett a gömb alakjából a felületének azon a részén, amelyiket éri a napfény, ezen oldalán a felülete porlik, mintha sárga liszttel lenne megszórva. Mindezt úgy, hogy Földünk a szervezetre káros UV-sugárzás legnagyobb részét kiszűri az ózonrétegnek köszönhetően. Gondold el, hogy mi történne vele a Holdon, ahol gyakorlatilag nincs légkör. De még egy, a mélyűrben kallódó bolygó felületét is éri a távoli csillagokból származó UV-, röntgen- és gamma-sugárzás.

Habár a testben vannak baktériumok amik a lebontásért felelnek, azok az űrben elég hamar megfagynának. A szövetekben lévő folyadék pedig lassan elszublimálna. Így egy fagyott múmia maradna csak hátra. Ezután már semmilyen biológiai bomlás nem történne! Innen már csak a sugárzás erodálhatja a mumifikálódott holttestet.

Ami ha mondjuk egy holdi barlangba lenne, akkor az az égitest pusztulásig létezhetne.

Miért ne? :)

Egy kis smiley-s labda, tesómtól kaptam, és kellett a kocsiba, ha megyünk strandra, mindig ott legyen. Csomagtartóban elfelejtem, mert nincs szem előtt, szabadon meg nem garázdálkodhat a lábnál, mert balesetveszélyes. Így maradt a szélvédő alja. Onnan vigyorog mindenkire, aki anyósba ül :)