Mely elemek szerepel (het) nek a bomlási sorok végén?

"Házi feladat: gondolkodj el azon, mi a szabad protonok jellemző sorsa az univerzumban!"

Így első blikkre azt mondanám, az, hogy héliummá avanzsáljanak valamely csillag magjában. De ott is csak protonok maradnak, még ha egy alacsonyabb energiaállapotú, kötött formában is. Ha ennél is tovább megyek, akkor az, hogy valamilyen formájú csillagmaradvánnyá váljanak: vagy egy fehér törpében kuksolva várják, hogy találjanak egy társcsillagot, amiből anyagot szippantva el Ia típusú szupernóva alakuljon belőlük, vagy ezt a köztes lépést kihagyva azonnal neutroncsillaggá omoljanak össze. Vagyis a befogott elektronokkal egyesülve neutronná váljanak.

Érdekes a neutroncsillag formáció is, hiszen azt gyakorlatilag szabad neutronok tömege alkotja. Elvileg a szabad neutronok felezési ideje 15 perc körül van. Tehát egy neutroncsillag tömege felének kb. 15 percen belül protonná kellene válnia. Ez óriási mennyiségű protont jelentene, amelyek a töltésük következtében iszonyatos erővel próbálnák szétvetni az egész csillaghullát. Ráadásul egy valamirevaló neutroncsillagnak így max néhány óra, nap alatt "protoncsillaggá" kellene alakulnia. Annyi protonnak egy kupacban iszonyú elektromos töltése lenne, amivel baromi nagy erővel kellene elektronokat vonzania magához - viszont a neutroncsillagba vonzott elektronokkal ismét neutronokká kellene válnia a borzalmas gravitáció hatására. Lehetséges, hogy az állandó neutronbomlás hatására kilökődő elektronok ki-be mászkálása miatt van a neutroncsillagoknak olyan iszonyatosan erős mágneses tere? Mert ugye a mozgó töltések mágneses teret generálnak, itt pedig elektronok hihetetlen mennyisége lökődik ki és paszírozódik bele ismét a neutroncsillagba.

"Azzal, hogy bebizonyítod valamiről, hogy a felezési ideje nem végtelen, hanem "csak" 1E+40 év az valami olyasmi, mintha az elektron tömegét az eddigi 15 helyett most 16 tizedesjegyig (csak a hasamra ütöttem) határozod meg. Tök jó, hogy ismerjük, pontosabban fogunk tudni számolni bizonyos dolgokat, de semmilyen alapvető változást nem indukálnak ezek a dolgok a fizikában vagy a tágabb értelemben vett természettudományokban."

Hacsak nem azokon a "pontokon", ahol számíthatnak ezek az értékek. Egészen pontosan a szingularitásokra gondolok, ahol egyszerre kell figyelembe venni a kvantumhatásokat és a gravitációs hatásokat - a fekete lyukaknál, ill. a nagy bummnál (ami gyaníthatóan egy kolosszális méretű fekete lyukként viselkedhetett). Igaz, az univerzum ezen pontjain nem igazán beszélhetünk klasszikus anyagállapotról, atomokról, ezekben valami teljesen más struktúrában létezik a tömeg (mint ahogy a neutroncsillagokat sem az anyag köznapi értelemben vett formája alkotja). De ettől még nem kizárható, hogy a fekete lyuk is csupán egy neutroncsillag, amely akkorára hízott, hogy az eseményhorizontja már azonos, vagy nagyobb távolságra van a középpontjától, mint a fizikai felszíne.

"Pontosan itt van a hiba a gondolatmenetedben. A fúzióval egyetértek. Azonban az elemi részecskék másképp viselkednek kötött állapotban, mint szabadon. Nem igaz az, hogy "ott is csak protonok maradnak"."

Ebben van igazság. Viszont akkor mi a helyzet azokkal a protonokkal, amik még az Ősrobbanást követően alakultak ki (amikor már kellőképpen lehűlt az univerzum), és azóta is a csillagközi, vagy akár a galaxisközi térben sodródnak? Lehet, hogy még százmilliárd év múlva se lépnek soha semmilyen más részecskével közvetlen kölcsönhatásba (leszámítva a gravitációs vonzást).

Mindenesetre köszi a válaszokat, sokat jelentettek :)