Laboratóriumi só fogyasztható, amit a semlegesítési reakció eredményeként kapunk?

Ezzel több probléma is van. Az első amit már korábban is leírtunk, hogy a laboratóriumi vegyszereket tilos fogyasztani. Másodszor, elég drága lenne így sót előállítani, mivel a kiindulási vegyszerek értékesebbek mint maga a termék. Olyat szoktak csinálni, hogy ha valamilyen ipari folyamathoz kell savas víz, hogy azt utána visszasemlegesítik NaOH-val, de ilyenkor a só az melléktermék, tehát nem direkt arra ment rá a gyár hogy sót gyártson, hanem pl. valami gyógyszermolekulát, amit gyártás közben savval kellett kezelni, és ezért keletkezett nekik savas víz amit visszasemlegesítenek. Az így keletkező sót általában útszóró sóként árusítják, vagy elektrolizálják Na és Cl2 gáz előállítása céljából. Emberi fogyasztásra alkalmas sót főleg a tengervíz elpárologtatásával állítanak elő, ami gyakorlatilag ingyen van: elárasztanak egy nagy lyukat tengervízzel és a napon hagyják kiszáradni. Szóval a lényeg: ne a konyhasónál kezdd az önellátást mert nem éri meg.

Ha jól tudom a fordított ozmózis elterjedtebb a tengervízből való só kinyerésénél, mint a bepárlás.

Elméletben igen, gyakorlatilag inkább kérj kölcsön sót, ha nincs otthon. Az első dolog kémiából az, hogy megtanuljuk: nem fogyasztjuk el a reakcióterméket, mivel lehetnek szermaradványok. A NaOH nem kímélné a tápcsatornádat.