Miért teljesen más a hangja a tolató járműnek?

A gépjárművek végáttételénél (ami a differenciálműben van) már régóta nem egyszerű, egyenes fogazású kúp-vagy homlokkereket használnak. A fogprofil alakja olyan, hogy előremenetben csökkentse a gördülési zajt - cserében viszont hátramenetben borzalmasan hangos. Jó példa a hátsókerekeseknél használt hipoid fogazás: előrefelé csendes, mert úgy gördülnek-csúsznak egymáson a fogak, hátrafelé meg éktelenül énekel. Mindemellett lehetővé teszi azt is, hogy a kardántengely a hátsó tengely vonala alatt csatlakozzon a differenciálműbe, de ez most itt pont nem érdekes.

A másik ok a váltóban keresendő: az előremeneti fogaskerekek ferdefogazásúak, ezért csendesek, a hátramenet viszont - az egyszerűbb gyártás érdekében - egyenes fogazású. Az egyenes fogaskerekeknek pedig van egy jellegezetes visító, síró hangja, ez is színesíti a gépesített szimfonikus zenekar programját.

Illetve régen a Daciákon volt még egy oka a hangnak: mivel borzalmas ütemben bírták fogyasztani a féltengelyeket (az eredeti Renault R12-hez képest megemelt autóban nagyobb szögeltéréssel dolgoztak a csuklók, mint amire kitalálták őket, ráadásul förtelmes biliacélból készültek), ezért mikor már előremenetben nagyon hangosak voltak a csuklók, kiszerelték és megcserélték a féltengelyeket (meg lehetett tenni, a hosszmotoros-elsőkerekes hajtásláncban örvendetes módon szimmetrikusak voltak a féltengelyek), onnantól kezdve előremenetben a féltengelycsuklók ép, kopásmentes oldalai kapták a terhelést és nem zúgtak, hátramenetben pedig éktelen recsegéssel, búgással haladt a gépjármű.