Berillium és alumínium?

Végtelenül egyszerű a dolog. Veszünk egy Be és egy Al sót, mondjuk BeCl2 és AlCl3. Ezek jól oldódnak vízben. Aztán adunk hozzá mondjuk pl NaOH oldatot (vagy bármilyen más bázist, ami OH- iont juttat a vízbe). Ekkor Be(OH)2 és Al(OH)3 keletkezik. Ezek pedig amfoter hidroxidok, mert savként és bázisként is képesek viselkedni. Savként viselkedik, ha az OH csoportok csak a protont adják le, és marad egy egyszeresen negatív oxigén atom a berilliumon vagy alumíniumon. Bázisként viselkednek, ha az egész OH csoportot leadják, ezáltal OH- iont juttatnak a vízbe. Mind a Be(OH)2, mind az Al(OH)3 vízben rosszul oldódó, kocsonyás anyag. Ha azonban további NaOH oldatot öntünk hozzájuk, akkor komplex ionokat képeznek, és szép áttetsző, tiszta oldatot kapunk, mert az OH- ionok feleslege újra feloldja ezt a kocsonyaszerű cundert. Ekkor Be(OH)3(-) azaz egyszeresen negatív trihidroxi-berillát, illetve Al(OH)4(-) azaz egyszeresen negatív tetrahidroxo-aluminát ion lesz belőlük. Te is láthatod, hogy az Al(OH)3 és az Al(OH)4(-) között épp egy OH(-) ion a különbség, tehát OH(-) ionok beadagolására tudnak ezek képződni, ezt jelenti az általad is leírt "feleslegben lévő hidroxid".

A második kérdés is nagyon egyszerű. Általában a fémek halogenidjei ionosak szoktak lenni, például a konyhasó (NaCl) is ionos. Azonban van néhány fém, ami inkább kovalens jellegű kötést alakít ki a halogénekkel. Ez ritka, én is csak az alumíniumról és a berilliumról tudom, hogy ilyenek. A fém-alkil vegyület pedig olyan, hogy egy fématomról szerves alkán láncok lógnak. Például képzelj el egy dietil-étert, csak itt az oxigén helyett Be van. Na az ilyen vegyületek is kovalensek. A híd szerkezet nem tudom mit akar jelenteni.