A 1900-években a rádiókban melyik eszközzel lehetett a sávváltást lehetővé tenni a kristálydetektorral vagy a kondenzátorral?

Egy adó-vevő egységet többféleképpen lehet hangolni. Nagyon leegyszerűsítve ezek sima rezgőkörök. A legegyszerűbb rezgőkörök egy kondenzátorból (C) és egy tekercsből (L) állnak. Ehhez viszont hozzá kell venni az ellenállást (R), mert a valóságban van veszteség. Így kapunk LRC rezgőkörz. Ezeket lehet sorosan illetve párhuzamosan kapcsolni. Egy rezgőkörben az f(0)-t mind a kondenzátorral, mind a tekerccsel lehet változtatni.

képlet:

f(0)= 1/(2*pí*√(L*C))

Ebből látszik, hogy a rezonanciafrekvenciát Az induktivitás és a kapacitás változtatásával is lehet módosítani.

A kvarckristály oszcillátor frekvenciáját (önmagyában) nem tudod módosítani. Ezek fix f(0)-ra és fix sávszélességre készülnek. A frekvenciamódosítást külön frekvenciaosztó és frekvenciasokszorozó áramkörök végzik. Ezek többféle módon oldják meg a frekvencia módosítását.

Egy oszcillátor tervezésénél sok dolgot kell figyelembe venni. A legnagyobb nehézséget a tranzisztorok paraméterei okozzák, ezek a legváltozékonyabb mennyiségek. Az elsődleges frekvencia-meghatározó elemeknek (L és C) jó minőségűeknek kell lenni, mert a kapcsolás stabilitása nem lehet jobb az áramköri elemek stabilitásánál. Nagyon fontos, hogy a terheletlen rezgőkör jósági tényezője (Q0) nagy legyen, mert így a külső tényezők csak kis mértékben befolyásolhatják a rezonanciafrekvenciát (f0). A kvarcoszcillátorral különösen jó frekvenciastabilitás érhető el. Terheletlen jósági tényezője (Q0) kb. 10000