Mit válasszak? Biológus-->zoológus vagy állatorvos?

Sziasztok! Szeretnék visszajelzést küldeni azoknak, akik fentebb segítettek tanácsaikkal, és azoknak is, akiknek még szüksége van rá, mert még pályaválasztás előtt állnak.

Már egy év eltelt az érettségim óta - belegondolni is félelmetes. Ami magát az érettségi időszakot illeti, bátran állíthatom, hogy életem egyik legszebb időszaka volt, nagyon szívesen emlékszem vissza rá. A kémia érettségi tényleg nem volt mumus - én nem vagyok nagy zseni, de ha az ember egy kicsit is odateszi magát, határ a csillagos ég. Megfogadtam a jó tanácsokat: gyakoroltam és nyüstöltem azt a fránya kémiát, sok verítékembe, éjjeli virrasztásomba és kudarcomba került ugyan, de kamatosan megtérült (némi szerencsével persze) a végén. Ha valakki a gimnázium négy évében tisztességesen és szorgalmasan tanul, az érettségi nem akadály. Kitartás, türelem és akaraterő a titka. Az én sikeremnek ez volt a fűszere. Boldogan és büszkén jelenthetem, hogy immáron egy éve állatrovsotan-hallgaó vagyok! Döntésemet nem bántam meg, sőt! Kár lett volna elengedni ezt az álmot.

Az állatorvostan-hallgatók élete nem könnyű, hiszen mégis csak egyetemista létről van szó. De ahhoz képest, hogy orvosi egyetem, szerintem egészen teljesíthető és korrekt. Az oktatók többsége fantasztikus, a dékánunk kivételes személyiség, a közösség egy nagy család. A tanév folyamán számos vidám és különleges programban van részünk. A felsőbbévesek és a TO (tanulmányi osztály), de még a legtöbb előadó is hihetetlenül segítőkészek. Profi szakmabeliek keze alá kerül az ember. Természetesen itt is megizzasztja az embert a tanulnivaló, de amikor elhaladva az egyetemen található kisállatklinkika mellett megüti fülünket a panaszos kutyavonyítás vagy látja az ápolók által a campus parkjában sétáltatott bicegő, bekötözött lábú, gyógyulásra váró ebeket, minden diákkínunk eltörpül, és méginkább elszántnak érezzük magunkat: igen, most már a finisben vagyok, megcsinálom, és állatorvos leszek! Azt hiszem, szép (habár munkával teli) és emlékezetes öt év áll előttem. Mindenkit csak bíztatni tudok, hogyha van benne elég kurázsi, csinálja végig a két emelt érettségis kihívást, bízzon önmagában, és ha sikerül bejutnia, bcsülje meg nagyon, de nagyon! És persze legyen igazán büszke magára :)

Szia Bbnnk!

Azóta tényleg állatorvos lettem. A kis lelkes, naiv és szentfazék időmből való az elsőéves kommentem, megmosolyogtam most visszaolvasva. Az egyetem elejét tényleg élveztem, aztán jött egy 2016-os profilváltás (nagyon narancssárga az egyetem, ha érted, mire gondolok), amikor nagyon unszimpatikus dolgok történtek a vezetőség sorai között illetve a gazdasági osztályon (ez azóta sincs másképp), szóval most már tudnék nagyon éles véleményt formálni... Jól jönne az állatorvosinak egy konkurens egyetem, mert csak a mellveregetés megy meg a rongyrázás, mind persze az oktatás kárára... A lényeg, hogy elvégezhető az egyetem, kapsz egy bitangerős diplomát egy olyan végzettséggel, ami nagyon széles körben teszi lehetővé az elhelyezkedést ÉS ha megunod, amit épp csinálsz, bármikor válthatsz 180 fokban, pl. kiszállós telepi állatorvosból leszel irodában ücsörgős hatósági, amit megkombinálsz egy kis ammbuláns alap kisállattal vagy ha fix és chilles munkaidőre vágysz, patikai munkával. Nehéz jó főnököt találni alkalmazott áo-ként, ritkák, mint a fehér holló. A pályakezdés klinikusként szar, ott vagy már hat kiégéssel magad mögött, de hiába örülsz a fejednek friss diplomával meg hamvaiból feltámadó motivációval, sok lesz a kudarcélmény, kisállat-téren szerintem, ami egy húsdaráló, nagyon hamar tőnkre lehet menni a "kedves" gazdák miatt, sok a pályaelhagyó (a mentális és fizikális egészségedbe kerül ez a meló, főleg az elején, nyilván több pénzt lehet keresni mást csinálva a saját békédben, ritmusodban, kreativitásodban valami teljesen más téren, mittomén jógaoktató, tetováló, kutyatréner...). De ezen mindenki átmegy, nekem meg szerencsém volt, mert szuper csapatot es főnököt találtam, támogatnak, türelmesek, segítőkészek, nem cseszegetnek, nem játsszák a kiskirályt meg nem zsarnokoskodnak, mint a legtöbb helyen. Mivel jó a munkahelyem, ahol biztosított a szakmai támogatás és a work-life-balance, nagyon élvezem, amit csinálok. De hát én állatszeretetből lettem áo, én gürizek simán jégben-szélben-esőben-éjszaka kettőkor nehézelletvee az istállóban nyakig szarosan és magzatvizesen feleannyi pénzért, mint amennyit egy aldis üzletvezető keres - mondom, én ezért lettem állatorvos és ez nekem öröm, élvezem és imádom. Nincs fantasztikusabb élmény, mint a méhcsavaros tehénellés után egy fejét már emelő, pislogó, szürcsögő, egészséges kisborjút kihúzni, ezt sosem, sosem fogom megunni. Ja, igen, a meló, ha olyat csinálsz (nem patikus vagy vagy nagyon vidéki oltogató-kisállat-útlevélt kiállító futószalagos áo), nagyon változatos. Jó a megélhetés, persze ha jó helyre kerülsz, ahol épp nem szúrják ki a szemed nettó 300k havi fizuval, ami ugye ennyi munkáért, tanulásért és önfeláldozásért lókaka, szóval tiszteljed magad és a tudásodat és ne menj el olyan helyre, ahol ezt kínálják, a kedves munkáltatók pedig igenis fektessenek bele a friss diplomás kollégák felzárkóztatásába, mert ez befektetés a jövőbe.

Zoológusként szerintem, ha bárhol is lenne munkád, elég szűkös fizuval kéne számolnod, nem olyan könnyű állást sem találni, ellenben tuti hogy test- és psziché-kímélőbb. Ha nagyon stresszelős-görcsölős vagy, ne válaszd az állatorvosit. Tönkremész bele :D Elsősorban a gazdák idiotizmusa és tiszteletlensége miatt, Mo-n már kb nulla kultúrája van a kedves gazdák körein belül, le leszel krvaanyázva hajnali kettőkor, ha a három hete fosó és csontsovány ebhez te nem mész ki az éjszaka közepén, mert nekik épp akkor jutott eszükbe orvost hívni az amúgy menthetetlenségig aszalt kutyájukhoz. Nem vicc, szó szerint.

Annyit üzenek mindenkinek, hogy szívből s ne kellből meg kényszerből válasszatok munkát. Amit szívesen csinálsz, ami örömöt okoz, amivel hasznosnak érzed magad. Persze, fontos szempont a megélhetés is, főleg manapság ekkora infláció stb. mellett, ebből a szempontból az állatorvoslás egy megbízható anyagi alapot nyújt (többnyire). Amúgy totálisan szívesen csinálnám a zoológiát vagy molekuláris biológiát, sokat szoktam gondolni rá még most is (főleg egy-egy téli nehézelletés után, amikor még nem éppen 30 évesen fájlalom az ujjízületeimet és tudom, hogy 20 év múlva már artrózisom lesz az ujjaimban ettől a melótól :P A kisállatos téren meg sérved lesz harminc előtt :P ) Oktatni is szívesen oktatnék amúgy, de bármikor dönthetek úgy, hogy ott hagyom a mostani kemény fizikai munkával járó klinikumot és elhúzok a fűtött előadókba tanítani meg zh-t íratni.

Hajrá mindenkinek a megfelelő út megtalálásához!