A halál utolsó pillanatában tényleg lepereg az élet mindenki elött? Kis részletekben?

Igen, kis részletekben, reklámokkal megszakítva. :DDD

Komolyra fordítva:

Szerintem erre nem lehet határozott választ adni, mert

1. ha kipróbálom, akkor nem tudok választ adni

2. szerintem ha le is pereg, akkor is csak képzelődés. Értem ez alatt, hogy te tudatában vagy az egész életednek, amiknek képei bevillannak. Nekem például a buszon is időnként eszembe jut egy régi beszélgetés, vagy Szerintem valaki kitalálta (nem biztos, hogy kitalálta, lehet hogy az ő esetében igaz volt), és aki hisz benne, az "magára erőlteti". Lehet, hogy észre se veszi, csak annyira akarja, hogy végül tényleg látja. De szerintem nem több, mint visszaemlékezés, az élethez való ragaszkodás megnyílvánulása.

(Egyébként szerintem ha váratlanul halsz meg, pl. mész az utcán, és egyszer csak fejbelőnek, akkor a golyón kivűl semmi sem suhan át az agyadon, hiába utolsó pillanat)

lehet úgy is felfogni hogy hülyeség úgy is hogy valós dolog, mindenesetre nem szabad mindent elfogadni, a mondás viszont: élj úgy, hogy ha lepreg előtted életed filmje érdemes legyen végignézni.

velem érdekes dolog történt még régebben.

Tök spontán volt becsuktam a szemem egy pillanatra és nagy sebességgel, de láthatóan egy sor kép forgott le, nem villanás szerű volt télleg olyan volt mint egy régi filmvetítés, és magamat láttam különböző helyzetekben amik nem is történtek meg velem, ez lehet a jövő vagy szimplán olyan képek voltak mint az álmomban, de pont ezért voltak érdekesek mert nem is aludtam hanem egyzserűen csak álltam egy helyben az ágy előtt csukott szemmel.

szóval minden elképzelhető, az is lehet csak az agyunk játszik néha velünk

Nem feltétlenül. A tragédiák esetében általában lepereghetnek azok az emlékek amelyekhez kötődik az illető, szeretett emberekhez vagy befejezetlen álmaival kapcsolatosak.

De több idős betegem is volt aki szinte az utolsó_

útjára készült gondolatban érzelmileg és már a gyerekeit se akarta, amikor megjelentek, köszöntötte őket aztán lecsukta a szemét, mintha elaludt volna, mert már el akart szakadni ettől a világtól, élettől, mert belefáradt.

Ezt válaszolta szó szerint nekem amikor megkérdeztem miért teszi azt amit tesz, miért csak velem beszélget?