MRNS mikor kezd termelődni és mitől függ, hogy mennyi és meddig? Normál állapotban van egy egyensúlyi szint, hogy miből mennyi termelődik, vagy ilyen értékek nincsenek, mert normál állapotban is ciklikusan változik minden?

A gének működésének szabályozása nagyon összetett folyamat. Eltérő gének aktívak az egyes sejttípusokban, de egy sejten belül is változhat (a körülményektől függően), hogy mely gének fejeződnek ki. A gének működését külső (pl. hormonok, tápanyagok) és belső tényezők (pl. sejtciklus) befolyásolják.

Egyes gének aktivitása állandó (pl. anyagcsere gének), másoké ciklikusan változik (pl. sejtciklust szabályozó gének), megint másoké alkalomszerű (pl. hősokk-fehérjék génjei).

A szabályozás maga, mint írtam, összetett folyamat, prokariótáknál és eukariótáknál eltérnek a szabályzási mechanizmusok.

Az eukarióta génszabályzásban fontos tényezőkről dióhéjban, a teljesség igénye nélkül:

1. DNS kompaktság (eukromatin-heterokromatin,ha lazább, aktiválódhatnak a gének)

2. DNS kovalens módosítása (pl. metiláció - elcsendesíti a géneket)

3. promoter elemek: fontos szabályozási hely a DNS-en a gén előtt, itt áll össze a RNS polimerizáló komplex. Az ide kapcsolódó transzkripciós faktorok nagyon fontos szerepet töltenek be a génműködés szabályzásában ("be tudják kapcsolni" a géneket). Ritkábban gátló faktorok is vannak.

4. Enchancherek a géntől távolabb fekvő szabályozási helyek a DNS-en

5. mRNS degradáció szabályozása: Az RNS-ek viszonylag rövid életűek, hogy meddig aktívak, függ az RNáz enzimek aktivitásától.

6. RNS spicling, editing: Az átíródott RNS módosítása. A transzkirpció során képződött RNS (pre-mRNS) még nem alkalmas a transzlációra, darabok vágódnak ki belőle (spicling), egyéb módon is változhat. Ez további szabályozási lehetőség a génexpresszióban (egy génről több termék is képződhet, alternatív spicling).

7. A transzláció szabályzása: iniciációs, elongációs, terminációs faktorok.

8. A fehérjék poszttranszlációs módosítása.

Némi olvasnivaló:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Mind a fehérjék, mind az mRNS-ek lebontása folyamatos. sejtekben jellemzően dinamikus egyensúly van (legalábbis állandó szinten jelenlevő fehérjék esetén). Azért fontos, hogy a fehérjék, RNS-ek egy idő után lebomoljanak, mert ha korlátlan ideig jelen lennének a sejtben, nehéz volna szabályozni a mennyiségüket, működésüket. Így visznt, ha egy gén inaktívvá válik, az mRNS-ek, fehérjék egy idő után elfogynak.

Az mRNS-ek féléletideje viszonylag rövid. Egyes tényezők megnyújtják ezt (5' sapka, poliA-farok), mások gyorsítják a lebontásukat (pl. miRNS-ek). Nem tudom megmondani, hány fehérje szokott átíródni egy-egy mRNSről, ez függ a körülményektől.

A fehérjék esetén az életidő nagyban függ attól is, milyen fehérjéről van szó. Fehérjéknél van specifikus lebontó képlet is, ami pl. a sérült fehérjéket bontja le, ez az ubikvitin-proteoszóma rendszer.

[link]

[link]

[link]

[link]

Magától nem nagyon bomlik el (legfeljebb nagyon lassan). A szervezetben a fehérjék elsősorban (sőt, amennyire tudom, kizárólag) enzimatikus úton bomlanak le.

Sokféle tényező károsíthatja a fehérjéket, pl. magas hőmérséklet, ionizáló sugárzás, nehézfémsók, szabad gyökök. Ezek részben javíthatóak, de sokszor nem. De a legtöbb fehérje amúgy is lebomlik egy idő után.

Még egy lap, ami érdekes lehet:

[link]