Környezetbarátabb a digitális technika, mint az analóg? Milyen hatással van a világra a fejlődő digitális technika?

A fene tudja...

Egyfelől általában sokkal energia és anyagtakarékosabbak a digitális technológiák. Másfelől viszont a digitális eszközök tervezett élettartama baromi rövid, az újrahasznosításuk mértéke pedig finoman szólva nem 100%-os. Vagyis rettenetes mennyiségű ritkaföldfémet bányásznak ki, holott jóval kevesebb is elegendő lenne, ha egyrészt hosszabb élettartamú eszközöket gyártanának, másrészt a lejárt élettartamú eszközök kisebb része kerülne szeméttelepre. Ezzel indokolatlanul nagy mértékben terhelik a környezetet.

Az egy érdekes kérdés, hogy miért ilyen rövid a modern digitális eszközök élettartama? Ez egyrészt a gazdasági rendszer, a fogyasztói társadalom hibája. Másrészt a technológiai fejlődés rohamosan gyorsul, nagy léptekkel haladunk a technológiai szingularitás felé. A gyorsuló fejlődés önmagában nem feltétlenül gond, mert bár társadalmi problémákhoz vezethet (nyílik az olló, stb.), rengeteg problémát meg is old. Egyre környezetbarátabb technológiák jelennek meg, az emberiség átlagos életszínvonala emelkedik, nagyrészt a modern technológiának köszönhetően (a problémát itt többnyire a gazdasági rendszer jelenti, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése nem a technológia hibája).

Viszont az egyértelműen gond, hogy a modern technológiákban felhasznált anyagok igen nagy része nem kerül újrahasznosításra. A fejlődés egyre gyorsul, az eszközök egyre gyorsabban elavulnak. Véleményem szerint ahhoz, hogy ez gazdaságosan, viszonylag környezetbarát módon hosszabb távon is fenntartható legyen, egyszerűen meg kell szüntetni a szemét fogalmát.

A földön minden anyagból van x mennyiség, aminek x százalékát lehet gazdaságosan kibányászni. Ha a kitermelt anyagok nagyrésze a szeméttelepen végzi, ahelyett hogy újrahasznosítanák, újra felhasználhatóvá tennék, akkor egy idő után nyersanyaghiány lesz, amit vagy úgy oldanak meg, hogy a nehezebben hozzáférhető területekről kezdenek el bányászni, vagy úgy, hogy a már felhasznált nyersanyagok egyre nagyobb részét hasznosítják újra. Megítélésem szerint az utóbbi egyértelműen gazdaságosabb, és környezetbarátabb. :)

...Elnézést, ha egy kicsit összeszedetlenül írtam.

Egy kissé megártott a meleg...

Fényképezés: 1972-ben kezdtem nyomdai fotósnak tanulni. Akkor úgy mondták, az ipari célra felhasználható, gazdaságosan kitermelhető ezüstkészletek nem tartanak ki az évezred végéig. Rengeteg fogyott. Most még van, fotófilm és papír is, de nagyságrendekkel kevesebb. Átlagosan 50-60 négyzetméter filmet használtunk el műszakonként. A kidolgozáshoz enyhe lúg (hívó), enyhe sav (fixszír, gyengítő), rengeteg víz kellett. A gépi hívás megjelenésével nagy mennyiségű ipari áramot is használtunk. A fényképezőgépek is 380 V-os árammal működő Xenon lámpákkal (2x500 Watt, vagy 4x500 Watt) és komoly áramfelvételű kompresszorokkal dolgoztak.

Használtunk még festékeket, ragasztókat, oldószereket is bőven.

Ez a szakma már alig-alig létezik. Egy-két speciális területen van még.

A digitális fényképezés és montírozás szükségtelenné tette.

A fényképezőgép akkuja, a számítógép áramellátása is környezetre káros, de összességében csak a töredéke.