A "Föld napja"megtartása nem csak pótcselekvés a kormányok részéről, ahelyett hogy komoly intézkedéssorozatokba kezdenének?

Ahogy vesszük. Tény, hogy az országok vezetősége, néhány kivételtől eltekintve nem nagyon foglalkozik a természetvédelemmel. Amennyit igen, azt sem önszántukból, azt is a természetvédelmi aktivisták harcolták ki.

De maga az egész természetvédelem, hivatalos oldalról nézve elég gyerekcipőben jár még, alig pár évtizedes múltja van, szóval még nagyon kiforratlan. Mindenesetre továbbra is dolgozni kell érte, hogy a vezetőink ne vegyék félvállról ezeket az igenis komoly kérdéseket.

Bár Lovelock elméletét még én is túlzásnak érzem, főleg ezzel a két generációs intervallummal.

Tudod, mi a környezetvédelmi intézkedések legnagyobb ellensége? A hétköznapi ember.

A kormányok ugyanis azért vannak hatalmon, mert megválasztják őket. És ők azért akarnak hatalomra jutni, mert ez zsíros megbízásokat, sok pénzt, és természetesen, hatalmat jelent. Nagyon-nagyon-nagyon elenyésző azon politikusok száma, akik azért vannak hatalmon, mert a népért akarnak dolgozni.

A természetvédelem pedig egy nagyon költséges téma - és mint olyan, fájó és kellemetlen, ha odafigyelünk rá állami szinten. Miért is?

Azért, mert a legtöbb ipari termelés akkor a legegyszerűbb, ha a különböző szükségtelen anyagokat egyszerűen fogom, és kiöntöm ahol éppen aktuálisan nincsen útban. Ez a legtöbb esetben a környezet számára katasztrofális hatást eredményez - ergo az emberek elvárják, hogy a kormány követelje ki (esetleg törvényileg kényszerítse rá a cégekre) a környezetvédelmet. Megteszik. Ezek után a cégek mit tehetnek: kompenzálják a kötelező költségeiket = felmegy a legyártott termék ára. Hiszen a veszélyes anyagokat kezelni, rendbe rakni, hatástalanítani mindig sokkal drágább, mint egyszerűen kidobni egy szemétdombra, vagy beleönteni egy folyóba. Ergo az emberek mit látnak? XY kormány hozott egy rendeletet. Erre egy rakat termék ára felhúzott az egekbe. Kit utálunk? A kormányt, naná.

Nézzük a másik dolgot. A cég nem akarja kifizetni a megnövekedett költségeket, mivel esetleg az annyira drága, hogy az emberek nem vennék meg a terméket. Ekkor eladja a gyárát, és felhúz egy másikat számára kellemesebb helyen, pl Kínában - ahol azt csinál amit akar, a munkaerő meg két tál rizsért cserébe is megcsinálja azt, amiért az európai egy rakat pénzt (kínai kulimunkáshoz képest rakat) kér. Mit lát az átlagember? A kormány hozott egy rendeletet, erre egy rakat embert (esetleg őt is) úgy kirúgták, mint a szél. Kit hibáztatunk? Naná, hogy a kormányt.

A kormány meg, érthető okokból, nem akarja, hogy hibáztassák, hiszen ha azt teszik, akkor következő ciklusban mást választanak meg, nem őket - mivel a legtöbb hétköznapi ember elképesztően rövidlátó, és még azt is nehezen látja át, ami az orra hegyénél van, nemhogy távolabbi jövőben... A politikus meg azért politizál, mert hatalmon akar lenni. Védi a környezet, nem lesz hatalmon. Na, akkor mit tesz...?

De nézzük a másik oldalt. Legegyszerűbben az átlagember tehet a természetért - pl nem égetjük a benzint/dízelt fölöslegesen, takarékoskodunk ahol lehet, komposztálunk amit lehet, szelektíven gyűjtjük a hulladékot... na ja, de ez fárasztó, meg hát azonnali látható hatása nincs... Ergo a legtöbb ember tesz rá magasról.

Akkor most mi legyen? Mindegyik álláspont érhető, a természet meg egyre inkább megy tönkre körülöttünk... Ennyiből jó, ha már a gyerekeket is ebben a szellemben neveljük. Akkor nekik talán ez nem fárasztó, értelmetlen hülyeség lesz, hanem egy fontos mindennapi rutin. Talán...