Hogyan mérik meg a hegyek magasságát?

De, a tengerszint az mindenütt ugyanaz, lévén egy, összefüggő tó. Árapály jelenségek persze ezt változtatják, de le van rögzítve a mindenkori tengerszint ami ugye a tengervíz mennyiségétől függően változik.

Amúgy jah, háromszögeléssel: ha tudod milyen messze van tőled a csúcsa (mármint a csúcsának a te magasságodba eső vetülete, és megméred a csúcs talajjal bezárt szögét, akkor szögfüggvények segítségével meg tudod mondani a magasságát.

Igaza van a kérdezőnek, nem egészen mindegy meylik tenger. Általában a legközelebbi tenger középvízszintje számít.

Nadapon van magyarország geológiailag legstabilabb pontja. Ezért helyeztek el ide egy mércét, amit nadapi alapszintnek neveznek, és ehez viszonyítva mérik tengerszit feletti magasságot.

Eredetilegh (19. sz. vége) az Adriához viszonyítva határozták meg 173,8385 m magasságban.

1960-as években áltak át a Balti tengeri vízszintre, ez kb 67 cm-el megasabban van. Így jelenleg a Nadapi alapszint magassága 173,1638 m.

Itt nagyon jól szemléltetik a problémát! :)

Idézet:

Megmérni a hegyek magasságát azonban ördögien nehéz feladat, amelynek során igen széles tere van az elkövethetô hibáknak. Ahogy azt Louis Baume elmagyarázza Sivalaya c. könyvében, mely a tizennégy nyolcezres csúccsal kapcsolatos tények tömör összefoglalója, „a himalájai hegycsúcsok magasságának kiszámítása a tudományos komplexitásnak olyan birodalma, ahova még teodolittal és függôónnal felfegyverkezett angyalok sem merészkednének.”

Ahhoz, hogy kiszámítsa egy hegy magasságát a hagyományos módszerrel, vagyis háromszögeléssel, a geodétának elôször teodolittal meg kell mérnie a hegy emelkedésének szögét legalább két olyan pontról, amelynek ismeri a magasságát. Miután megmérte a két mérôállomás közötti távolságot is, akkor már ismeri a két mérôpont valamint a hegy csúcsa által kijelölt hatalmas képzeletbeli derékszögû háromszög két szögét és egyik oldalának hosszúságát. Ezeket az értékeket egy egyszerû trigonometrikus képletbe behelyettesítve, majd az eredményt a Föld felszínének görbülete miatt megfelelôen korrigálva, megkapja a hegy csúcsának magasságát.

Ha most egy kis idôre figyelmen kívül hagyjuk azt az egyébként egyáltalán nem jelentéktelen kérdést, hogy a földmérô elôször is honnan ismeri a két mérôállomás tengerszint feletti magasságát, akkor vizsgáljuk meg a tüskésebb problémákat, amikkel meg kell kûzdenie az elôbb vázolt folyamat során. A számok farigcsálása közben, hogy eljusson a hegy magasságához, a földmérônek például olyan ismeretlen tényezôket is figyelembe kell vennie, mint amilyen a légkör fénytörési mutatója, vagy a függôón elhajlás. Az utóbbi, egyszerûen magyaráz­va, az olyan hatalmas hegyvonulatoknak, mint a Himalájának azon szokása, hogy a szintezô folyadékot a földmérô mûszerében enyhén a hegyek felé húzza – ahogyan a Hold húzza magafelé a tengereket –, és ezzel a mérési eredményt eltorzítsa.

Az elôbbi jelenség, a fénytörés, a fénysugaraknak – ugyanazon fénysugaraknak, melyek a képet hozzák létre a teodolit szemlencséjében – azon tulajdonsága, hogy megtörnek a hegy és a földmérô közötti légkörben való áthaladásuk közben, és ezért a hegy magasabbnak látszik annál, mint amekkora valójában. Ennek az eltérésnek a pontos mértéke egy kulcsfontosságú, ám kényes változó, ami olyan tényezôktôl függ, mint például a légréteg hômérséklete és sûrûsége, amin a fénysugár áthalad.

Napfelkelte és déli 12 óra között például, ahogy a légkör fölmelegszik és a levegô fénytörési mutatója megváltozik, a hegy háromszögeléssel mért magassága könnyedén néhány száz méternyit „zsugorodhat”. Ennek a változónak a geodéta számjegyeire kifejtett hatása a hegy és a földmérô közötti minden egyes további mérfölddel exponenciálisan növekszik. Ahhoz, hogy megkapja az Everest magasságára vonatkozó számértéket az India távoli síkságairól történô bemérés után, a földmérônek nem kevesebb mint 1375 lábbal (419 méter) kell korrigálnia számításait, hogy kompenzálja a becsült fénytörés mértékét.

Mindazon fejvakarás azonban, amit eddig említettünk, csupán a kirakós játék legutolsó darabkája. Amennyiben elôzôleg nem sikerült a többi darabot a megfelelô helyre illeszteni – ami megadja az utolsó teodolit-állomás pontos magasságát –, akkor a hegy bemérése pusztán fölösleges idôpocsékolás.

A kulcskérdése annak, hogy meghatározzuk a hegy tengerszint feletti magasságát az, ahogyan azt Wallerstein megfogalmazza, „hogy hol lenne pontosan a tenger, ha a hegy lábánál hullámzana, és nem pedig ezer mérfölddel távolabb.” A mérôállomások, ahonnan az Everest magasságát háromszögeléssel bemérték, több mint ezer mérföld távolságban voltak a földmérés kezdôpontjától, Madrasz városától India délkeleti partvidékén. Mielôtt bármelyik hegyet is bemérhették volna, a földmérôknek meg kellett határozniuk az utolsó mérôállomás magasságát több ezer független háromszögeléses mérés komplex láncolatán át, lépésrôl fáradságos lépésre az indiai szubkontinensen keresztül. Ez a fajta munka, mondja David N. Schramm, a Chigagói Egyetem asztronómiai és asztrofizikai tanszékének vezetôje, „olyan, mintha kártyalapokból építenénk várat. Az adatok minden szintje az elôzô adatokra épül. Ha bármelyik szinten hiba van, az egész vár összeomlik.”