Milyen kérdések maradtak még fent az evolúcióval kapcsolatban, amit nem sikerült megválaszolni?

"Miért vannak még majmok,ők miért nem evoluciozálódtak velünk?"

Ez egy nagyon gyakori kérdés, ám egy egyszerű tévedésen alapul, nevezetesen azon, hogy az evolúciónak lenne célja, vagy iránya. E megközelítés sajnos elég mélyen gyökerezik, iskolákban is sokszor tanítják még, mivel szemléletes, ám egyszerűen a kérdés félreértése. Ezt az elképzelést erősítik a régi "evolúciós fák", ahol alul helyezkednek el az egysejtűek és a tetején, mintegy az egész megkoronázásaként ott az ember. Ez a nézet azt sugallja, hogy vannak "fejlettebb" és "kevésbé fejlett" életformák, az egysejtűek azért léteznek, hogy kifejlődhessenek belőlük a többsejtűek, a halak csak azért kellettek, hogy kimászhassanak a szárazföldre, a kétéltűek csak azért léteztek, hogy kialakulhassanak belőle a hüllők.

Ezzel szemben a biológia jelenlegi állása szerint nem különíthetőek el "fejlettebb" élőlények. Amelyik élőlény nem hal ki, az éppen ugyanannyira "fejlett". Az a leszármazási vonal, amely végül elvezetett az emberhez is, egyáltalán nem egyeduralkodó, vagy éppen különleges. Sőt, az emberek tulajdonképpen egy törpe kisebbséget alkotnak csak a földi életen belül, akárhogyan nézzük is.

A Földön élő milliárdnyi ember össztömege olyan százmilliárd tonna. A háziasított állatok össztömege ennél hétszer több, a termesztett növények össztömege pedig eléri a kétmilliárd tonnát is. Ha megnézzük a vadon élő állatokat, ott sem sokkal jobb a helyzet: Az Euphausia superba nevű apró, sarki vizekben élő rákocska, közönséges nevén krill össztömegét ötszázmillió tonnára becsülik és csak hangyákból kilencszáz – kilencezer millió tonnányi él a Földön. <1> Ha a fajok számát nézzük, az emlősök súlyos hátrányba kerülnek: Öt és félezer "fejlett" emlősfaj él a Földön, míg körülbelül kétszer ennyi madárfaj, vagy harmincezer "kevésbé fejlett" halfaj, több mint kilencszázezer "kevésbé fejlett" rovarfaj. <2> Az élőlények "fejlettsége" kizárólag a mi gondolatrendszerünkben létezik, valamilyen módon feltételezzük, hogy a bonyolultabb, vagy később kialakult élőlénynek "jobbnak" kell lennie, mint a régebbi, egyszerűbbnek, így át is kell vennie a helyét. Viszont éppen azt látjuk, hogy egy elég egyszerű, apró rákocskából csak tömegre is ötször annyi él a sarkvidéki vizekben, mint amennyi ember az egész Földön, így mivel egy krill egyed tömege grammokban mérhető, az egyedszámuk nyilván nagyságrendekkel felülmúlja az emberekét.

A baktériumok valóban az első élőlények voltak a Földön, meglepően egyszerű felépítésűek, ám ez nem jelenti, hogy a céljuk mindössze annyi, hogy kifejlődhessenek belőlük a "fejlett" sejtmagvasok. Az egyes baktériumok jól meghatározható körülmények között élnek, ahol ma is megvan a helyük, ezeket az élőhelyeket ma is ők lakják be. Attól, hogy megjelentek a sejtmagvasok, a baktériumok életstratégiája semmiben sem lett kevésbé sikeres. Apró méretük, alacsony energiaszükségletük számos olyan helyen előnyös, ahol a nagyobb élőlények nem tudnak megélni. A sejtmagvasok megjelenésével tűntek föl a Földön az első igazán hatékony ragadozók, egy átlagos amőba például százszámra falja fel a baktériumokat. Az egysejtű sejtmagvasokból ugyan kialakultak a többsejtűek, de ez az ő életterüket nem szüntette meg, nyilván egy mókus nem fog nekiállni baktériumokat fogdosni, mert hamar éhenhalna, ha így tenne, de ettől egy amőba a mai napig nyugodtan követheti az egymilliárd évvel ezelőtti életmódját és nyugodtan vadászhat baktériumokra, a "fejlettebb" többsejtűek nem szorítják ki az élőhelyéről. A bonyolultabb élőlények megjelenése nem jár az egyszerűbbek kihalásával, főleg ha nem ugyanazokért az erőforrásokért versengenek.

Magyarul az ősi majmok egy csoportja négymillió éve elindult az emberré válás útján. A többiek nem. Nyilván bennük nem történtek meg azok a mutációk, amik a mi őseinkben igen. Éppen azért, mert az evolúció működéséhez szükséges változások véletlenszerűen jönnek létre, nem várható el, hogy ugyanazok a mutációk, amik egyszer megtörténtek az őseinkben, pontosan ugyanígy megtörténjenek az összes majomban. Ha ezt látnánk, az bizony komoly érv lenne az értelmes tervező léte mellett, mert azt jelentené, hogy a változások nem véletlenszerűek, hanem előre eltervezettek. Érdekes, hogy mint magad is kiemelted, pont nem ezt látjuk.

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

No most, ha egy majom elindulna az emberré válás útján, mire jutna? Az a helyzet, hogy emberek már élnek a Földön, akik minden vetélytársukat elpusztítják. Például: Ha a majmok elkezdenének kőeszközöket pattintani és vadászni, hamarosan azt tapasztalnák, hogy a teheneknek, birkáknak, lovaknak már van gazdájuk, akiknek puskája van, amivel bizony gyorsan elintéznék a konkurenciát. Ugyanígy az őserdőt is rendszeresen járják (orv)vadászok, akik nyilván rövid úton gondoskodnának arról, hogy csak ők vadászhassanak.

Az evolúció nem arról szól, hogy azért mert egyszer kialakult az ember, onnantól hetente ki kell alakulnia egy új emberfajnak. A Homo habilis, ha ma élne, valószínűleg egyszerűen alulmaradna a modern emberrel való versenyben, esetleg valami nemzeti parkban elpunnyadhatna néhány pár, de világbirodalmat biztosan nem alapítanának. Ezeknek az ősembereknek a maguk idejében az eszük óriási előnyt jelentett a vadállatokkal szemben, de lássuk be egy érett technikai civilizáció ellenében ez vajmi kevés lenne.

Annak idején fennállt a lehetősége az ember kialakulásának, ma már nem áll fenn, nem utolsósorban azért, mert már létezik emberiség, érett eszközhasználó, technikai civilizációt alkot, így azok a kezdeti lépések, amik annak idején forradalmi újítást jelentettek és amelyekkel nagy előnybe kerültek a vadállatokkal szemben, ma már a modern emberrel szemben egyszerűen nem biztosítanak semmilyen előnyt sem.

A változás egyébként nem állt le, a történelem során több nagy evolúciós változást is leírtak, például ilyen Amerika meghódítása. Nyilván a folyamat annál lassabb, minél hosszabb időbe telik egy nemzedék felnevelése, így az ember esetében nem igazán követhető szemmel.

- Hogyan alakultak ki az egysejtűekből a többsejtűek?

- Hogyan alakultak ki a földön 4 lábbal közlekedő

dinoszauruszokból a madarak?

- Hogyan alakultak ki az egysejtűekből a többsejtűek?

[link]

[link]

- Hogyan alakultak ki a földön 4 lábbal közlekedő

dinoszauruszokból a madarak?

[link]

Kedves 15-ös!

A CB cikkei csupán arról szólnak, hogy egysejtűek

képesek összekapcsolódó telepeket alkotni, de ez még messze nem a többsejtű élőlény. Csak kábé olyan, mint amikor 10-15 ember körbeállva megfogja egymás kezét.

A wiki-s link meg abszolút nem szól a madarak kialakulásáról.

Madarakhoz:

- a szárny strukturája

- a tüdő és a hozzá kapcsolódó légzsákok

- az üreges csontozat

- a stabil két lábon állás/járás

- idegi/ösztön vezérelt repülési mechanizmus

Ezek különböző helyeken vannak kódolva a genomban!

Ésésésésés!!!!! Mindnek jelen kell lenni, egy időben, hogy a madár repülni tudjon!

Képzeljétek el, hogy kialakul a szárny, de az ösztön vezérlés 4 lábon járást direktál.

Vagy fordítva: van repülési mechanizmus, de nincs szárny. Lökött dínó hiába

csapkod a mellső lábaival, hogy csak na, és közben elkapja a T-rex.

[link]

Megtalálhatjuk a könyvben a szokásos szónoki fordulatokat is, például: "Senki sem talált félig kétéltű-félig hal élőlényt." Lássuk csak, a Periophthalmus argentilineatus nevű trópusi hal, amely mangrovemocsarakban él, egészen ügyesen mászik a szárazföldön az úszói segítségével, az egész testfelületén keresztül képes felvenni a légköri oxigént, és nem meglepő módon rendszeresen hosszú időt tölt a vízen kívül is. Ez nem éppen az, amit SZA keres? De ha régebbi forrást szeretnénk, elég föllapozni Brehm, „Az állatok világa” című művét, a Dipnoi címnél: "A tüdős-vagy kettőslélekzésű halakat csak későn, 1835-ben fedezték fel és lélekzésük sajátságossága miatt igen nagy feltűnést keltettek. A megszokott kopoltyúk mellett ugyanis tüdejük van, amely egy vagy két, hártyásfalú zsákból áll, s a magasabbrendű gerincesek tüdejével minden lényeges pontban megegyezik. E tüdők a bél fölött helyezkednek el s hasoldali hangrés útján össze vannak a garattal kötve. Ugyancsak a garatba nyílnak hátulsó orrjáratukkal az orrüregek is, úgyhogy ezek az állatok a körlég levegőjét az orrukon át felvehetik és tüdejükbe szivattyúzhatják be. Csakugyan be is bizonyosodott, hogy a tüdőshalak a víz felszínére emelkedve levegőt lélekzenek be, sőt némelyik fajuk egyideig egészen elhagyja a vizet és csupán csak a körlégből lélekzik." Sőt, ha kicsit utánaolvasunk a kétéltűek légzésének, meglepő módon azt találjuk, hogy lárva korukban kopoltyúval lélegeznek és a kifejlett állatokban is fontosabb a bőrlégzés, mint a tüdőn keresztül bonyolított gázcsere. A klasszikus kísérletben, ha egy béka tüdejét elkötötték, túlélt tüdő nélkül is, de ha olajjal kenték be, ami megakadályozta a bőrlégzést, megfulladt. Megnézhetjük a mexikói axolotl nevű jószágot, ami bizony egy szalamandra, amelynek ivarérett korában is megmarad a kopoltyúja, de mellé tüdővel is rendelkezik. Magyarán ismerünk olyan halat, amelyik az apály idejét a mocsárban tölti, a vízen kívül, olyan halat is, amelynek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, de még olyan kétéltű is akad, amely egyszerre rendelkezik kopoltyúval és tüdővel is. ehhez képest olvassuk el, mit ír erről SZA: "Mi késztette volna a halakat valaha is arra, hogy kijöjjenek a vízből és mindez hogyan ment volna végbe? A kopoltyú egy szempillantás alatt hogy alakul tüdővé és minek a hatására? Honnan lesz lába az uszonyos állatoknak? A tüdő és a kopoltyú közt nincs átmenet. ... Ezek olyan felépítésbeli eltéréseket okoznak a vízi és a szárazföldi élőlények között, hogy logikai képtelenség még az átmeneti forma keresése is." (172. old) Majd a következő oldalon maga a szerző írja le a tüdőshalakat, azaz válaszolja meg a saját kérdését, hogyan alakulhat ki egy halban a tüdő, de nem arra jut, hogy hát akkor megoldotta ezt a kérdést, hanem valamiért levonja a következtetést: "A tüdőt azért kapták a Teremtőtől, mert olyan helyen élnek, ahol kiszárad a folyómeder és ilyenkor az iszapba beleásva magukat nem tudják használni a kopoltyújukat." (173. old) Magyarán megvan, miért előnyös egy halnak a tüdő, megvan az élő példa is egy élőlényre, aminek kopoltyúja és tüdeje is van egyszerre, ráadásul hal létére hosszú ideig elvan szárazon, de SZA mégis állítja, hogy egy ilyen élőlény létezése "logikai képtelenség". No, de akkor hogyan létezik mégis? Lehetséges, hogy itt valamilyen logika hiba történt?

Sikerül a szárnyakkal kapcsolatban is önellentmondásba szaladni, a 173. oldalon azt olvassuk: "A szárny is - több más szervhez hasonlóan - egy olyan valami, ami csak akkor képes betölteni a szerepét, ha teljesen kialakult. ... Ez konkrétan azt jelenti, hogy hirtelen kellett volna megjelenniük a szárnyaknak úgy, hogy egy szárnnyal nem rendelkező állat olyan utódnak ad életet, amely már repülni tud!" Aztán a 237. oldalon a "nincsenek csökevényes szervek" gyakorlat során meglepő kijelentést olvashatunk: "Abból, hogy egy szervnek nincs olyan funkciója, mint azt mi, intelligens emberek "elvárnánk" tőle, nem jelenti azt, hogy fölösleges lenne. A futómadarak - legtöbbször hatalmas - szárnyukat egyensúlyozásra, és az ellenség elriasztására használják. Ezen kívül a szervezet hőháztartásának szabályozásában is szerepet kap. A párzási előkészületek és maga a párzás is elképzelhetetlen szárny nélkül. ... Ezen kívül a szárny tollai fizikai védelmet nyújtanak a támadás ellen és eleséskor is. " A szerző valamivel korábban éppen amellett érvelt, hogy a szárny nem alakulhat ki lépésenként, mert csak a röpképes szárny hasznos. Majd hirtelen kiderül, hogy ilyen hosszan tudja sorolni, mi mindenre lehet jó egy pár szárny egy röpképtelen madárnak is. Kár, hogy a saját magyarázatát nem alkalmazta saját korábbi fejtegetéseire, mert a könyv tekintélyes részét kivághatta volna, ha korábban belátja, hogy egy szerv nem csak a mai alakjában jelenthet előnyt a gazdájának, hanem bizony akkor is hasznosnak bizonyulhatott, amikor még a mai működésére nem volt alkalmas, mert attól egészen másra még jó lehetett. Például, mint a strucc szárnya.

Általánosít is, úgyhogy egy újabb csinos önellentmondást mutathatok be: "A szárazföldi lét megköveteli, hogy az állatnak tüdeje és veséje legyen; ezek a szervek a 100% -os vízi életmódban teljesen szükségtelenek és hasznavehetetlenek." (172. old) "Eleve lehetetlen bizonyítani, hogy egy szervnek nincs és nem is volt funkciója. " (238. old) Ha lehetetlen egy szerv haszontalanságát bizonyítani, a tüdő és vese esetén ez hogyan sikerült? (Az már csak hab a tortán, hogy a halak rendelkeznek kiválasztószervvel, általában ősvese típusúval, amely nem túl meglepő módon náluk is a kiválasztásban játszik szerepet, egyáltalán nem hasznavehetetlen.)

Az igazán gyönyörű állítás ennek a fejezetnek a lezárása: "Azért, mert valami ismeretlen előttünk, nem jelenti azt, hogy nem létezik." (238. old) Mindezt egy olyan könyvben olvashatjuk, aminek az egyik kulcsérve az, hogy ha az "evolucionisták" nem tudnak valamire példát mutatni, az nem is létezhetett soha. Talán ennek fényében érdemes lenne újra végigolvasni a könyvet és kihúzni minden olyan érvet, ami annyiból áll, hogy: Amit most nem ismerünk, az nincs és soha nem is volt. Csodálkoznék, ha a könyv negyede megmaradna, ha SZA saját érveire alkalmazná a saját axiómáit.