Egy fekete lyukba zuhanó dolognak van saját ideje?

Az idő nem objektív. A test sebességével fordított arányban van.

A feketelyukba zuhanó test egyre gyorsul, ezáltal lassul a saját ideje, mígnem annyira lelassul az idő, hogy szinte megáll.

Tételezzük fel, hogy te zuhansz a fekete lyukba (bocsi), én pedig külső szemlélőként figyelem. Én azt látom, hogy egyre nagyobb sebességre gyorsulsz, majd belezuhansz.

Te viszont úgy érzed, hogy szinte egyhelyben állsz, és sosem éred el az esemély horizontot.

32N

Kedves 32N.

S a kérdező, amikor "hullik bele" a fekete lyukba, és téged figyel meg, az ő számára Te Neked nem telik idő, vagyis nem változol/módosulsz?

Nem az objektumra ható idő csökken nullára, mintsem az objektum által érzékelt idő?

üdv

27/F

LastOne.Left

"Tételezzük fel, hogy te zuhansz a fekete lyukba (bocsi), én pedig külső szemlélőként figyelem. Én azt látom, hogy egyre nagyobb sebességre gyorsulsz, majd belezuhansz.

Te viszont úgy érzed, hogy szinte egyhelyben állsz, és sosem éred el az esemély horizontot. "

Pont fordítva. A külső szemlélő látja úgy, hogy a fekete lyukba zuhanó objektum egyre lassul és soha nem éri el az eseményhorizontot, miközben egyre halványul és a színképe eltolódik a vörös felé.

A zuhanó ember az időt tekintve semmi különöset nem tapasztal, azt sem veszi észre, amikor áthalad az eseményhorizonton. Viszont úgy látja, hogy a külvilágban az idő egyre inkább felgyorsul, egyre erősebb sugárzást tapasztal onnan - és ha elég nagy a gravitációs gradiens, akkor spagetti lesz belőle.

Vagy legalábbis ez a leírás található az ismeretterjesztő könyvekben.

Alaposabban megnézve a dolgot egyáltalán nem biztos, hogy a zuhanó ember a saját idejében valóban átlépi az eseményhorizontot. Kívülől nézve ugyanis soha nem éri ez azt, akárhány évbillió telik el közben. Viszont ezalatt a fekete lyuk anyaga "elpárolog", és bármilyen lassú is ez a folyamat (minél nagyobb a fekete lyuk, annál lassúbb a "párolgása"), egyszer csak egy hatalmas robbanásban eltűnik a fekete lyuk, márpedig a zuhanó ember kívülről nézve még akkorra sem lépte át az eseményhorizontot (noha ténylegesen már nem láthatjuk, annyira megnyúlnak a tőle/róla érkező elektromágneses hullámok).

Tehát a zuhanó ember, már ha túléli a kívülről és a fekete lyukból érkező egyre erősebb sugárzást, azt látja, hogy az univerzum egyre gyorsulva öregszik, kihunynak a csillagok, összeolvadnak a galaxisok, a fekete lyuk meg egyre fogy.

"át se tudja lépni az eseményhorizontot, mert akkor rögtön világvége lesz."

Atyavilág!

Emberek! Ez itt a tudományos oldal, nem az ezoterikus!

Amúgy már volt a kérdés... de nézzük még egyszer:

- a beeső "dolog" nem érzi, mikor megy át az eseményhorizonton. Egy (rövid) idő után a világ kezd fura lenni: a csillagképek torzulnak és az egyik felét jobban vonzza a gravitáció, mint a másikat (ez hamarosan szét is tépi őt).

Ha eltekintünk attól, hogy lehetetlen pont egyenesen beesni, és nagyon kicsi, nagyon erős testet nézünk, amelyik sokáig egyben marad - az is igen hamar beesik és BUMM, vége.

- közben mit lát a külső szemlélő?

Azt, hogy a test az eseményhorizonthoz közeledve tényleg lassulni látszik. DE EZ CSAK A LÁTSZAT!

Azért van, mert az eseményhorizont közeléből a fény egyre nehezebben szabadul ki, ezért egyre lassabban jut el külső megfigyelőhöz.

A test réges-régen beesett már, és még mindig látjuk a képét, kívülről.