Mikortól érettek nemileg a bonobók?

A bonobók a nemi érés előtt és után is közösülnek, ők így élnek. Az egyetlen gátlás, amit megfigyeltek annyi, hogy az anyák a saját ivarérett fiaikkal nem közösültek. A mi mai fogalmaink szerint pedofilok.

Azonban a történelem során ez nem mindig volt így, sőt, például sok afrikai országban ma is nyolc-kilencévesen adják férjhez a lányokat.

"Vagy akkor evoluciós, létfenntartó, társadalmi szempontból milyen logikus magyarázat lehet erre a jelenségre?"

A bonobóknál a szex a csoport összetartó ereje. Aki nem kufircol, az gyakorlatilag kizárta magát a közösségből. Ha nem kettyintenének a kölykökkel, egyszerűen elhanyagolnák őket. A törpecsimpánzoknál a szex ugyanazt a szerepet tölti be, amit az embernél a beszéd. Te sem gondolnád azt senkiről, hogy jó szülő, ha soha nem beszélne a gyerekéhez, nem?

"Ha két bonobócsapat találkozik, nem kezdenek el harcolni, hanem üdvözlik egymást, ételt cserélnek, és szexuálisan is közelednek egymáshoz. A bonobók konfliktusaikat nem agresszíven, hanem szexszel oldják fel."

[link]

[link]

"Egyébként meg a 14 év alatti gyerekekkel való közösülés a legtöbb emberben nem társadalmi okok miatt, hanem élből negatív érzéseket vált ki. "

No most honnan tudod, hogy ez nem társadalmi, hanem lelki okokból van így? Ez egy nagyon erős tabu, amit az emberi társadalmakban tűzzel-vassal betartatnak. De ugyanezeken a vidékeken még pár száz éve is a tizenegy-tizenkét éves lányok már eladósorba kerültek, mégsem háborgott senkinek sem a lelkiismerete. Nyilván ez összefügg az életkor megnyúlásával is. Ma Magyarországon a születéskor várható élettartam hatvan év fölött van, az ókorban középkorban gyakran nem érte el a negyven évet sem.

A Wikipedián található egy összefoglalás is az egyes korokban mért várható élettartamról: A klasszikus Görögországban mindössze 33 évig éltek az emberek. Itt egy tizenöt éves lány már túl volt élete felén, ha még fel is akarta nevelni a gyerekeit, igyekeznie kellett a megszülésükkel. Rómában 20-30 évnyi életre számíthatott egy újszülött, igyekeznie kellett a családalapítással, ha valamit még látni akart a gyerekeiből. Ezekben a korokban ha bárki kivárta volna a 18 évet a családalapítással, gyakorlatilag biztosította volna, hogy a gyerekei korán árvaságra jutnak. Ekkoriban a "pedofília" megítélése egészen más volt, mint ma, ennek ékes bizonyítéka, hogy nem hogy nem halt ki az emberiség, hanem jelentősen nőtt is a létszáma.

"Nem is beszélve arról, hogy az ilyen gyerekek nagy része súlyosan lelkisérült lesz felnőttkorában. "

Itt van a kutya elásva. Azokban a társadalmakban, ahol ez elfogadott gyakorlat, a nők leginkább csak vagyontárgynak számítanak. Nem mellesleg általában csak a gazdagok vesznek magukhoz ilyen fiatalon feleséget, akik el is tudják tartani gond nélkül. (A szegények általában ezekben az országokban is idősebb nőket vesznek el, mert az ő feleségeiknek dolgozniuk is kell, márpedig egy húsz éves nő nyilván többet tud dolgozni, mint egy nyolc éves. )

Az előbb tárgyalt korokban pedig egyszerűen nem sokat törődtek a lelki cizelláltsággal, ráadásul ilyenkor a lelki sérülések nagyságát jelentősen befolyásolja, hogy az áldozat áldozatnak érzi -e magát, vagy ez a normális, mindenki így csinálja. Az újkor előtt a gyermekkor, mint olyan nem is nagyon létezett, a hat-nyolc éves gyerekek már dolgoztak, majdnem felnőttnek számítottak.

"Tudom, hogy a bonobók nem annyira összetettek mint az ember, de közeli rokonaink és nem tudom elképzelni, hogy ez normális lenne bárhol."

Már pedig a törpecsimpánzoknál normális, legalábbis aki megfigyelte őket, ugyanezt a viselkedést tapasztalta náluk.

"Az orrszarvúk se párosodnak a kisorszarvúkkal és még sorolhatnám! "

Az, hogy egy állatnál nem figyelhető egy viselkedés, még nem jelenti azt, hogy másiknál sem.

"Senki nem csinál ilyet."

De. Például a bonobók.