Mit jelent, hogy retroaktiv képződmény?

A paradigmát az emlékezet kutatásában használják. McGeoch a retroaktív interferenciát szerette volna laboratóriumi körülmények között modellezni. A felejtés mechanizmusát magyarázta ezzel a jelenséggel, ami azt takarja, hogy azért nehéz előhívnunk egyes emlékeket, mert a sok hasonló epizód interferál egymással. Azért nehéz megmondani, hogy hova parkoltunk egy héttel ezelőtt, mert bezavarnak azok a hasonló emlékek, amelyek azóta keletkeztek azaz, hogy hol parkoltunk tegnap, tegnapelőtt, stb. Az interferencia mögött tehát az egy adott hívóingerhez (autó helye) kapcsolódó célemlékek zavara áll. McGeoch kísérletében többször bemutatta a két listát, előbb az AB-t, majd az AD-t, majd arra kérte az embereket, hogy a felmutatott A-listához tartozó szóhoz társítsák a B-listában lévő párjukat. A kísérleti személyek hajlamosak voltak a D-listában lévő szavakat is felidézni. Minél hasonlóbbak voltak a B és D szavak (akár jelentésben, akár hangzásban), annál gyakrabban fordultak elő ezek az ún. betolakodó hibák. Ha az AD-listát többször mutatták be, az is növelte számukat. Ezek szerint a retroaktív interferenciához hozzájárul a kialakult hívóinger-célemlék kapcsolat frissessége és a használatának gyakorisága is. A gyakrabban használt, könnyebben hozzáférhető kapcsolatok megerősödnek és kiszorítják a régebbi, ritkábban használtakat, ezzel felejtést okoznak. McGeoch(1942, idézi: Racsmány (2005)) ezt nevezte el kiszorulási hipotézisnek.