Hogyan tájékozódtak az ókorban/középkorban a szárazföldön és a tengeren?

Falvak között mindig vannak utak. Ott közlekednek ugyanis az emberek. Ha új falut építettek, akkor is oda kellett hordani mindent, és kitaposták az utat. Másrészről arról a területről, ahol emberek élnek, már évezredek óta könnyen csinálhattak térképeket. Csináltak is.

Tengeren eleinte csak a parttal párhuzamosan hajóztak, olyan távolságban, hogy lássák is. A parttól jelentősen csak az iránytű megjelenése után távolodtak el. Illetve voltak kivételek is, mert pl. a tengeri áramlatokat hamar felfedezték, és rájöttek, hogy ott a víz mindig ugyanabba az irányba viszi őket.

A táj maga egy térkép. Ma már ezt nem vesszük észre, hiszen mindenütt mesterséges tereptárgyak találhatóak amik elnyomják egy táj összképét, de annyi természetes tájékozódási pont van a tájban, hogy az alapján eltévedni lenne furcsa dolog. Folyók és patakok alapján is lehetett tájékozódni, a folyásirányt követve mindig síkabb területekre jut az ember, azon felfelé haladva pedig a hegyvidékbe. Arról nem is beszélve hogy régen a települések 90%-a víz mellett jött létre - csak követni kellett a folyóvizet. Egy dombra vagy egy hegycsúcsra is fel lehet mászni, egy 2-300 méter magas csúcsról már egész távolra ellátni - tudják merre vannak mocsarak, falvak, ellenség.

Tengeren kicsit bonyolultabb volt a dolog, de voltak ősi hajós kultúrák akik továbbörökítették a tudásukat - az ókorban a Földközi tenger partjait már többé-kevésbé teljesen ismerték, tudták hol kell sekélyebb vizekre számítani és hol érdemes lehorgonyozni, stb.