Relatív és abszolút konfiguráció? Most akkor hogy van ez?

Az S és az R sem "abszolút" a szó olyan értelmében ahogy te gondolod. Tehát azt nem mondja meg, hogy merre hajlítja el a fényt (és ezt természetesen a röntgen diffrakció se mutatja ki. Ha jól tudom, nem nagyon tudjuk, hogy mi szabja meg, hogy a fény milyen irányban fog elhajlani).

Szóval a különbség az LR és az SD nomenklatúra között az, hogy az SD esetén a ligandumok közti rendűség egyértelműen kijeleöl egy (abszolút) körüljárási irányt, míg az LD esetben a gliceraldehidből történő levezetés miatt ez az irány relatív.

Mind az L (laevus) / D (dexter), mind az R (rectus) / S (sinister) rendszer egyértelmű egy-egy molekulára nézve. Más kérdés, hogy az L/D rendszert ma már alig-alig használjuk, főleg a biokémiában terjedt el, a hagyomány miatt. A kémikusok főleg az R/S rendszert preferálják.

Az optikai forgatóképesség nem a ligandumok (tankönyvi) rendűségétől függ, hanem attól hogy a jobb irányban cirkulárisan poláros vagy a bal irányban cirkulárisan poláros fény terjedési sebessége nagyobb-é a molekulák által alkotott közegben. Mivel ez kvantummechanikai számítások nélkül nem triviális, hozzá szokták tenni a nevekhez hogy (+) vagy (-). Egyébként a forgatóképességhez nem kell hogy egy szénatomnak 4 különböző ligandja legyen, elég ha a molekulák aszimmetrikusak (pl. allén-származékoknál).

A forgatóképességet a legtöbbször egyszerű megmérni polariméterrel, így még koncentráció-meghatározásra is alkalmas lehet, ha tudjuk hogy az oldat csak az egyik enantiomert tartalmazza.