Az agyban mi a biokémiai alapja a tanulásnak, mi okozza a pozitív visszacsatolást? Mitől jó az agynak, a kémia szintjén, hogy tanul?

Ha van (bármiért) tudni vágyás, akkor a tanulás egyfajta katarzist hoz létre az agyban, aminek hatására endorfin szabadul fel, és ez kellemes jó érzést (boldogságérzet) vált ki. Ez természetesen kiváltja a pozitív visszacsatolást, hiszen az alany törekedni fog az újabb endorfin-adag, azaz a tanulás okozta katarzis jelenség kiváltására.

A szelekciós hatás egészen máshogyan érvényesül. Aki megtanult adott dolgokat (endorfin ide - vagy oda) annak több esélye volt a túlélésre, mint annak, aki nem.

Például ha jön a kardfogú tigris, akkor amelyik ősünk felmászott a fára, annak esélye volt túlélni, amelyik meg nem mászott fel, annak nem volt esélye többé szaporodni...

"Mitől jó az agynak, a kémia szintjén, hogy tanul?"

Miért kellene, hogy az agynak "jó legyen"? De most komolyan. A beleidnek jó, hogy emésztenek?

Azért annyira ne legyél elvakult híve a determinizmusnak. :)

Az agy egy nagyon bonyolult rendszer és a legkisebb hatás is befolyásolja a működését és így a gondolataidat is. Ha egy neuron egy milliszekundummal később, vagy korábban sül ki, már más pályát jár be az ingerület. Ilyen kis eltéréseket pedig nagyon aprócska hatások is okozhatnak. Nevezhetjük ezt léleknek vagy akráminek, én tudatnak hívom. Az, hogy mi a mechanizmusa, persze, jó kérdés. (van rá elméletem, de azt nem ide fogom megírni :) )

A kérdésre válaszolva:

A biokémiai alapja az, hogy ha egy adott idegpálya sokszor kisül, "megerősödik". Ez a "megerősödött" idegpálya tartalmazza a tanult információt, és ha elég sok csatlakozás kialakul, az ingerület könnyebben ráterelődik, az információ lehívhatóvá, tudatossá, tudássá válik.

A pozitív visszacsatolást az okozza, hogy a szinapszisokban megnő az ingerületátvivő anyagokat érzékelő receptorok száma, és új szinapszisok is létrejönnek. A több, erősebb kapcsolat így többször, erősebben sül ki, és ez erősíti a folyamatot. A tanulási folyamat vélhetően össze van kötve valamilyen jutalmazási központtal is, az is doppingolja az egészet.

Magának az agynak nem kémiai szinten "jó" az, ha tanul, hiszen a rendszer bonyolultabb lesz, az entrópia csökken, ami szembe megy a megszokott kémiai folyamatok irányával. Összességében véve a tanulás azért jó az agynak, mert az új információ létrejötte az egyedet alkalmasabbá teszi az utódnemzésre és a túlélésre. Minden olyan cselekedet, folyamat, esemény, ami ezt a kettőt elősegíti dopamin, szerotonin, endorfin felszabadulásával jár. Az pedig "jó" az agynak. Az agy törekvése az örömhormonok felszabadítása pedig nagy valószínűséggel genetikailag kódolt, emellett természetesen tanult, így egyénenként eltérő folyamat is. (pl. a motorozás a motorosoknál dopaminfelszabadulással jár, de egy nem motoros számára inkább adrenalint és egyéb félelmet okozó anyagokat szabadít fel)

A szelekciós hatás pedig nyilvánvaló. A több tudás birtokában levő egyed nagyobb eséllyel szaporodik és él túl. Ez egy elég egyértelmű evolúciós nyomás: amelyik egyén nagyobb tanulási képességekkel bír (=több "örömhormont" kap a tudatos tudást létrehozó szinapszisokért, így többet is tanul), több olyan mozgásformára képes, ami a két alapvető létcélt elősegíti.