Egy részecske, egy időben lehet két helyen?

Minden részecske így viselkedik, csak minél nagyobb, ez a jelenség annál kisebb.

Ezen kívül nem csak 2 helyen van látszólag egyszerre, hanem adott területen oszlik el - pl. ahány rés ott van, azon mind átmegy (és nem arányosan: pl. fele-fele - hanem a saját valószínűsége arányában).

Végül: nem a megfigyelő (szubjektum) dönti ezt el, hanem a megfigyelés lehetősége. Ahol meg lehet figyelni - ott nem mutatja ezt a jelenséget, függetlenül attól, hogy éppen megfigyelik-e.

Megfigyelő pedig nem csak ember, hanem pl. detektor is lehet.

Az anyag - ha nem kényszerítjük valamilyen megfigyelési helyzetbe - akkor másképp viselkedik, mint ahogy a köznapi életben ismerjük.

Azt szokás mondani, hogy valami vagy részecske, vagy hullám - de ha nem figyeljük meg, akkor se nem részecske, se nem hullám, hanem egy harmadik állapotban van, amit még nem nagyon ismerünk.

Aztán, ha elér egy megfigyelési pontra, ott a helyzettől függően úgy viselkedik, mintha részecske vagy mintha hullám lenne.

Hasonló a helyzet, mint mondjuk a víznél, amit ha nem kényszerítünk semmire, akkor mondjuk pára - ha meg medret szabunk neki, akkor folyó vagy tó lesz belőle.

De attól még ez ugyanúgy víz.