A csillagászati képeket utólag színezik csak ki, ha igen miért és milyen színűek valójában?

A képek egy része ún. hamisszínes felvétel: ezek általában nem a látható fény tartományában készülnek és nem is a csillag, csillagrendszer kinézetét kutatják. Mindenféle érdekes spektroszkópiai módszerrel megvizsgálják az összetételét és egy adott szín egy bizonyos összetevőt jelképez. Olyan ez, mint a térkép: a zöld jelöli a kertet, a szürke meg a házat - holott a kert is lehet fekete (veteményeskert), a ház pedig sárga.

Viszont egy nagyon kedves tanárom mesélte nem is olyan rég, hogy egyébként a világűr színes. Vagyis ha a látható fény tartományában nézegetjük a csillagokat, akkor igenis van nekik színük, sőt, a mindenféle ködök is bizonyos színekben fénylenek. Csak ugye borzasztó messze vannak, annyira kicsi szögben látszanak, hogy egyetlen fénypontnak tűnnek. Ha viszont távcsővel, nagyítva nézzük, megnő a szög, amiben látjuk és akár már a színe is feltűnhet. Jó példa erre a Jupiter: szabad szemmel nézve egyetlen "csillag" az égen, pedig tudjuk, hogy szép, nagy, színes bolygó. Ahhoz viszont, hogy tényleg jól lássuk a színeit, hosszú expozíciós idejű felvételek kellenek, ahol van elég beérkező fény ahhoz, hogy az árnyalatkülönbségeket is megláthassuk. Ez pedig eléggé bonyolult dolog: addig ne ússzon el felhő a távcső előtt, kövesse a távcső a csillag mozgását (mert ugye az is felkel és lenyugszik, mint a Nap) és még sok más, idegesítő feltételnek kell teljesülnie. Úgyhogy erre igazán csak az űrtávcsövek alkalmasak, mert azoknál nincs meg a légkör zavaró hatása, szabadabban mozognak, hosszabbak követhetik a csillagokat és így szép, színes képeket is tudnak készíteni.