Miért/hogyan érzünk a szívünkkel?

Elfogadott, hogy csak metafora. Lehet köze a sokat emlegetett elfeledett ősi tudáshoz, lehet ősi tévhit, és lehet hogy az a közös intuíciónk az alapja, ami valahogy mindig ugyanoda, a mellkas közepétől kissé jobbra "teszi" a kezünkat, ha "a szívem" vagy "a lelkem" nyomatékosan hangzik el a szánkból. Fura, hogy az "én" szóval egy időben magunkra mutatva is ugyanott koppan a mutató ujj.

Sóvárgáskor szerintem a légcső vagy a gyomor lett szívnek ítélve, amikor még állatok zsigerelése volt az anatómia :)

Nem hiszem, hogy komoly háttere lenne.

Minden érzelem az agyban van, teljes egészében.

Talán az az oka, hogy a szív dobog, az agy meg csak ott van... a görögök még azt hitték, hogy csak a vér hűtésére való, semmi más dolga nincs.

A szívünkkel sehogy nem érzünk, esetleg a erekkel, hiszen abban vannak a CO2-O2 tartalmat mérő receptorok... :D

Ha pl. szerelemesek vagyunk, akkor az agy parancsot küld a szinuscsomónak (ez szabályozza a szívverést) hogy gyorsabban verjen a szívünk, több oxigént kapjunk, hogy azt a sejtjeink jobban fel tudják dolgozni, hiszen ha látjuk a nagy Őt több mindent meg tudunk Érte csinálni :)

Akár az adrenalin :)

Ezt a heves szívdobogást érezzük a mellkasunkban, ezért hihették azt, hogy ez a szívvel van összefüggésben.

A sóvárgás köbö ugyanez, csak ott talán azért ver gyorsabban a szívünk, mert meg akarjuk minden áron szerezni.

(sóvároghatunk a szerelmünk után :D )

Én mondjuk fizikailag is érzem ha egy kellemetlen helyzetben "összeszorul" a mellkasom, kellemes helyzetben meg kellemeset érzek ott.

Gondolom régen ezeket az érzéseket nevezték szívnek.