Mennyire lennénk depressziórak, ha egy szupervulkán kitörésttúl élnénk hogy a nagy por eltakarja a Napot évtizedekre?

Hát abból kiindulva, hogy már télen is milyen rossz sok ember közérzete, és akkor a sötétség mellé még társul a tudat is, hogy egy szörnyű természetikatasztrófán van túl az emberiség... Ellenben képzeld csak el, hogy az eddig ismert civilizációnk nagy részt, vagy teljesen elpusztult és most mindent újra kell építenünk, nem lenne "idő" bedepizni.

Na király kis ellentmondásba kevertem magam :-D

De szerintem inkább azzal foglalkoznának, hogy élhető körülményeket teremtsünk nem pedig önmagunk sajnálatával.

Mivel valószínűleg igen sok egyéb gondunk is lenne, nem érnénk rá depressziózni. Aki hajlamos rá, vagy nem élte túl a kitörést, vagy az első hetekben öngyilkos lesz, mondván "itt a világ vége".

Gond lenne az energiaszektorral, az élelmiszertermeléssel - se kaja, se áram. Jó, áram még lehet, ah elég távol volt az erőmű, és a rengéseknek ellenállt. De egész nap világítani kéne, és bizony akkor a növények, üvegházak az elsők, rengeteg energiát felemésztene az élelmiszer-termelés. Bár valamicske szórt fény biztos, hogy eljutna a földre, de a napigényesebb C4-esek biztosan villanyra szorulnának. A hőmérséklet is esne szerintem, tehát fűteni is kell.

Valószínűleg ilyen körülmények között fenntartani azt a gazdaságot amit ma ismerünk és megszoktunk egyáltalán nem egyszerű. Rengetegen vesztenék el a munkájukat és aki bírja, azt átvennék a mezőgazdasági-ipari létesítmények. Aki nem, az így járt... Közülök igen sokan depresszióba esnének. Talán arányaiban több depressziós lenne ezért, mint ma van (vagy mint a görögöknél), és még ott van mellé a sötét-hideg-borús világ is. Igen, többen lennének. Még akkor is, ha sokaknak "nem lenne ideje" dpizni (mert dolgozni kell).

Viszont az is befolyásolhatja a hangulatot, ha tudjuk, hogy a porfelhőnek vége lesz, és egyszer kisüt a nap.

Durva, háborús körülmények alakulnának ki. A depresszióra semmi idő nem lenne. Az csak a boldog békeidők luxusa... :DDD

dellfil