Azok, akik tényleg jók matekból és fizikából, miben tér el a gondolkodásmódjuk az átlagostól?

A matek és a fizika abban hasonlít egymásra hogy mindkettő bizonyos szabályszerűségekre épül. A matekban ilyen pl. az is hogy 2+2=4. A fizikában pedig pl. v=s/t. Azok akik nagyon jók ezekben a tantárgyakban, tudományokban, hajlamosabbak észrevenni, megjegyezni és alkalmazni ezeket a szabályszerűségeket (és itt most nem csak a 2+2-ről van most ám szó, hanem akár a legbonyolultabb képletekről).

Megfigyelheted azt is hogy sok ember aki jó ezekben a tudományokban könnyebben tanul nyelveket is (mivel a nyelvek is szabályokra épülnek).

Én nem vagyok zseni, de úgy gondolom, ha az összefüggéseket érti valaki, az már fél siker. Úgy értem, hogy ha van egy képlet, akkor érti, hogy abban melyik tag pontosan mit jelent, milyen más képletekkel, törvényekkel van kapcsolatban, mi miből következik, mi mivel függ össze. Magyarul átlátja és nem bemagolja.

(A matek egy elméleti apparátus, egy eszköz, amit sok tudomány használ, mint a jelenségek leírási módját. A fizika is a matematikát használja.)

"Azok, akik tényleg jók matekból és fizikából, miben tér el a gondolkodásmódjuk az átlagostól?"

Először is abban, hogy jobbak az átlagosnál matekból és fizikából. Ez a dolog pozitív oldala.

Van egy negatív oldala is: az ilyen emberek gyakran hiszik azt, hogy mivel intelligensek, ezért mindig igazuk van, még akkor is, ha egy témáról semmit sem tudnak.

"Akiknek jól megy, azoknak mindig könnyű volt, vagy csak kitartóak voltak?"

Akiknek jól megy, azok motiváltak voltak, könnyű volt nekik és kitartóak is voltak. A három összefügg, mert akinek túl nehéz, az hamar feladja, kedvetlenné válik. Akinek könnyű, azt jobban érdekelheti. És akit érdekel, az hajlandó időt szánni rá.

"Én nem vagyok zseni, de úgy gondolom, ha az összefüggéseket érti valaki, az már fél siker. "

Tényleg csak fél siker. A másik fele: alkalmazni az összefüggéseket. A legtöbb embernek ez nem megy. Hiába tanul meg valamit, utána nem alkalmazza. Jó példa a fiatal közgazdász(!!!), aki svájci frankban adósodik el és most bajban van. Ugyanis azt hitte, hogy a tudományát csak vizsgára kell tudni, az életben nem kell alkalmaznia.

Én mindig is jó voltam matekból és fizikából, középiskolában 0 tanulással voltam el velük. Miben tér el szerintem a gondolkodásom egy kevésbé tehetséges emberétől? Sokkal analitikusabb vagyok, többet elemzek. Hamarabb rájövök az összefüggésekre. De eleve hátrébb húzódó, megfigyelő személyiségem van, ez nem tudom összefügg-e.

Mindig is jól ment, mindig is könnyű volt, kitartó sosem voltam, egyetemen ez hátrány is volt, mert ott már nem elég csak figyelni órán, de azt is megcsináltam valahogy.

Nekem vannak olyan férfi ismerőseim, akik igazán jók voltak fizikából, ők nagyon racionális gondolkodásúak, pl. nők terén, a külső tényleg nem számít nekik, nyilván 100 kilós ne legyen, de csakis a nő gondolkodásmódját, viselkedését nézik, hogy hogy néz ki, teljességgel lényegtelen számukra.

Nem érzelgős típusok, nagyon objektíven, érzelmektől mentesen látnak minden szituációt, és a döntéshozatalukban is meglátszik, nem agyalnak rajta sokat, ha bármi megváltozik a családi és egyéb kapcsolataikban, rögtön továbblépnek optimistán.