Léteznek olyan kutatások, amelyek arra irányulnak, hogy a szerelem érzését semlegesítsék?
Csak egy felvetés a részemről: hogy ha ismerjük a szerelem biokémiai okozóit, akkor akár meg is szüntethetnénk ezt az érzést egy injekcióval vagy tablettával.
Valaki hallott már efféle törekvésekről? Született valaha eredmény e téren?
Nem kiüthető, túl összetett. Kisebb részletekben ismert, de az átkommunikál más érzelmek kifejeződésébe is.
Ilyen témájú kutatás nincs, vagy titkos (mert a "szuperkatona" projekten kívül sok értelme nem lenne).
^Mivel? Hogy arra szoktatjuk őket, hogy gyógyszerezzék magukat?
A csalódás lehet hogy fájdalmas de nincs komoly pszichiátriai tünete, legalábbis semmi olyan ami sima nyugtatók szedésével ne lenne megoldható.
Viszont nem krónikus betegségre gyógyszeres kezelést adni, az szerintem nem etikus.
(Mondjuk a kérdéskör attól még érdekes.)
Én egyébként nem olyan drasztikus megoldásra gondoltam, mint hormonok kivonása, ezek könnyen felboríthatják a test háztartását. Egyszerűen az olyan reakciókat kell semlegesíteni, hogy pl. egy szép lány megpillantásánál felszökik a pulzusod, a test pedig elkezd boldogság- meg szexuálhormonokat termelni. Ezek megszüntethetőek lennének szoktatással (rövid távon) vagy sebészeti beavatkozással.
Nem biztos, hogy függőséget okozna, hiszen a szerelemhormonok nem biztos, hogy korlátlan ideig termelődnek. Ez alapján ennek lehet rossz mellékhatása, és igen, etikailag tényleg fogós kérdés. A nyugtató meg függőséget okozhat és soha nem jelent végleges megoldást, mint ahogy ez jelenthetne bizonyos esetekben. De ebbe nem akartam belemenni, azért tettem ebbe a témakörbe... :)
Igazság szerint nem a csalódás legyőzésére gondoltam, mert az minden hasonló nélkül végbevihető. Hogy ne legyen személyes vonatkozása ennek, mondjuk a parafíliák elfajzásának megakadályozását hoznám fel példának.
És nem megelőzés, hanem "esemény utáni tabletta". :D
Vree: túl aktív vagy, mindig veled keveredek vitába. :)
Hidd el, a szerelem tényleg túl összetett. Biológiailag leírható, de attól még összetett (a plcenta is jellemezhető, de a büdös életben nem fogunk mű-placentát összehozni; az agy is leírható, de nem lesz mesterséges agy). Bár hatalmas mintán dolgozhatunk (hányan járnak szexuálpszichológushoz!), de rendes neuranatómiai kutatásokat nem lehet folytatni a témakörben, elvégre nem vághatod ki a páciens limbikus rendszeréből a sejteket, hogy megnézd, tényleg azok felelősek az adott viselkedésért, vagy nem? Amink van a témában, az édeskevés.
Hogy bizonyos "szerelemhormonokra" fogjuk az egészet, az ember egyszerűsítési mániájára vezerhető vissza. Jóval összettebb a szabályozó, visszacsatoló rendszere. Még az olyan "egyszerű" folyamatok, mint pl. az alvás (miért leszünk álmosak) sem feltártak, ezért az ennél érzés szintjén is bonyolultabb szerelem esetében sem mondhatunk sok biztosat.
Az oxitocint meg nagyon nem bántani, az simaizom-összehúzódásért felelős! (Szülés beindításához oxitocin-injekciót kap a mama.) A testben minden mindennel összefügg. Van vagy hatvan remek szekrétumunk, amit össze-vissza módosítgatunk, aztán ezt használjuk fel az összes elérhető helyzetben.
A szerelem meg a szexuális vágy meg nem ugyanaz, ne keverjétek. (Nem akarom előkeresni az erekció élettanát, mert a fiúk mindig megsértődnek, hogy cervicalis szinten zárt gerincvelői reflexből megy a szex náluk, míg a nőknél az inger felmegy az agyig. [Nem ilyen egyszerű, de na...])
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!