Miért nem gyullad meg a tömény ecet, és miért gyullad meg, ha felmelegítjük?

Alapok:

A lobbanáspont az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen egy illékony folyadék gőze a levegővel meggyújtható elegyet hoz létre. A lobbanáspont méréséhez gyújtóforrás szükséges. A lobbanásponton a gyújtóforrás eltávolításával a folyadék gőzének égése leállhat.

Valamivel magasabb hőmérséklet a gyulladáspont, amelyen a gőzt meggyújtva az a gyújtóforrás eltávolítása után is folyamatosan ég.

A lobbanáspont nem keverendő össze az öngyulladási hőmérséklettel, ez utóbbi elérésekor nincs szükség gyújtóforrásra.

Következtetés:

A tömény ecetsav lobbanáspontját nem értük el, ha szobahőfokra melegítettük.

Tovább melegítve 39 C fokon elérjük a lobbanáspontot.

Gyulladáspontja 45 fok körül van.

118 C fokon forr.

És gőzének öngyulladási hőmérséklete 427 C fok. (De olvastam már biztonsági adatlapon 485 fokot is [auto-ignition temperature címszó alatt])

Ja, és a tűzoltás:

az égés három feltétele közül (éghető anyag, égést tápláló közeg, gyulladási hőmérséklet) valamelyiket meg kell szüntetni.

Ugye általában az éghető anyag teljes elégése előtt szeretnénk, ha megszűnne a tűz.

(Bár egyetemen kémia laboron azt tanítjuk, hogyha 1 ml éter gyulladt meg a csempézett konzol közepén, akkor ne pánikolj, várd meg míg elég...)

De általában vagy a gyulladási hőmérséklet alá akarjuk hűteni az égő rendszert (tűzoltósági közleményben olvasható, hogy az erdőtüzet parázslóból "lefeketítették")

vagy az égést tápláló közegtől elzárni.

Ez utóbbinak a habbal oltás jó példája (csak drága), vagy égő emberen a pokróccal való letakarás.