Mi a homo sapiens hosszú gyermekkorának evolúciós előnye?

Mert az ember életmódja biztosítja a gyermekek védelmét, mire pedig megnő, egyedülállóan intelligens élőlénnyé válik.

Szerintem ez a "k" és "r" stratégiával is összefüggésbe hozható. Egy állat kevés utódot, de sok ideig, sok odaadással nevel és ezzel biztosít minél nagyobb túlélést az utódoknak, vagy rengeteg utódot hoz létre, de nem marad ereje nevelni őket. Sok a halálozás, de elegen megmaradnak a faj fenntartásához. Az ember keveset nevel, sok gondoskodással, így a gyerek biztosabban megmarad, ráadásul elég sok ideje van szellemileg fejlődni.

Ez pont fordítva van, mint gondolod. A hosszú egyedfejlődés az ember esetében nem előny (elsődlegesen), hanem következmény, ti. ha a gyerek olyan nagy aggyal (vagyis ennek eredményeként olyan nagy fejjel) születne meg, mint amilyen majd később lesz neki, akkor a szülésbe az anya és a gyerek is belehalna. Ezért alakult úgy az evolúció során, hogy az embergyerek fejletlenül, magatehetetlenül, még nem teljesen kifejlődött aggyal jön a világra, ez viszont azt igényli, hogy a szülők, ill. a hozzátartozók, barátok, stb. (vagyis eredetileg a törzs tagjai) foglalkozzanak vele, neveljék, tanítsák, stb. Ez persze nagyban hozzájárult az ember szociális evolúciójához is, hiszen a közös gyereknevelés egyfajta közösségszervező erővé vált.

Egyszerűen az, hogy így van időnk megtanulni azt a rengeteg mindent, ami az életben maradásunkhoz szükséges.