Mi a véleményed Stephen Hawking-ról és gondolatairól?

Szerintem korunk egyik legnagyobb elméje.

Képes elrugaszkodni a valóságtól,és a következtetéseit érvekkel tudja alátámasztani.

Más ember egészségesen még tizedennyire sem lenne képes,mint amire Stephen Hawking.

"Képes elrugaszkodni a valóságtól,és a következtetéseit érvekkel tudja alátámasztani."

Ez így elég vicces, egy mondatban.

Egyébként semmi gondom a science fictionnel, csak a kategória rossz :P

Én leginkább azért kedvelem őt, mert sokat tett az elméleti fizika népszerűsítéséért. Amellett, hogy korunk egyik legnagyobb elméje még gyerekkönyveket is írt. Mindezt a betegsége ellenére. Szerintem le a kalappal előtte.

Utolsó: hol található az a 10-es lista?

Azért fizikusnak elég jó, lévén summa cum laude minősítéssel kevesen végeznek az oxfordon. A Royal Society is tagjának választotta, ami szintén nem egy gittegylet és Albert Einstein díjat is kapott, amit 1951 óta összesen 10 alkalommal osztottak ki, tehát gyakorlatban értékesebb, mint egy Nóbel-díj. Csak a példa kedvéért Teller Ede is Albert Einstein díjat kapott 58-ban...

Amúgy szerencsétlent a szakmáján kívül azért ismerik ilyen sokat, mert beteg + mert a sci-fi rajongója (pl. Star Trekben saját magát játszotta) + Discoveryn és hasonló "gagyi" tudományos csatornákon is szerepelteti magát.

Olvastam már pár könyvét, szerintem korunk egyik legnagyobb zsenije, 10-es lista ide vagy oda...

Ki tudja mit elérhetett volna, ha nincs a betegsége.

Jó lenne, ha ténylegesen tudnák bizonyítani a Hawking sugárzást, vagy az ősi fekete lyukak létezését, mert akkor minden bizonnyal megkapná végre a Nobel-t...

Ha nem lett volna a betegsége nem ért volna el ennyit... : ) Így van ideje ülni és morofondírozni, nade komolyra fordítva a szót, tényleg nem :

"Oxfordban ez idő tájt a fizikus szak tanrendje igen alkalmas volt a "munkakerüléshez". Én magam letettem a felvételi vizsgát, majd három évet Oxfordban töltöttem, de csak a harmadik év végén kellett záróvizsgát tennem. Egyszer kiszámítottam, hogy ezalatt a három év alatt kb. ezer órát töltöttem tanulással, ami átlagosan napi egy órát jelent.

Nem vagyok büszke erre a lazsálásra, csak elmondom, milyen volt abban az időben a munkához való hozzáállásom, és ez nem különbözött a legtöbb diáktársam álláspontjától: a teljes unalom és az a meggyőződés jellemezte, hogy nincs olyan dolog a világon, amelyért érdemes lenne erőfeszítést tenni. A betegségem mozdított ki ebből az állapotból: ha a korai halál lehetőségével áll szemben valaki, ez a tény rádöbbenti arra, hogy érdemes élni, és hogy mennyi mindent szeretne még megvalósítani életében."

Az önéletrajzából...