Mennyi igazság van abban, hogy a nők a poligámiát részesítik előnyben és készek osztozni a legjobb férfiakon csakhogy a legjobb géneket örökítsék tovább?

Ahogy a 2. válaszoló írja, nem sok.

"Ennek az ösztönös viselkedésformának van valóságalapja vagy már rég felülírta az emberi kultúra?"

Nem a kultúra írta felül, az ember alapból inkább a monogámiához áll közel a skálán. Ezt bizonyítja például a viszonylag kis mértékű ivari dimorfizmus is.

A nők a monogámiát részesítik előnyben - méghozzá azért, mert a gyerek felneveléséhez mindenképpen kell egy férfi.

Igazán odaadó pedig akkor lesz a férfi, ha GARANTÁLTAN a saját gyerekéről van szó.

Itt megint fogalmi zavarokat kell eloszlatni.

A monogámia az a kapcsolati státuszra vonatkozik.

( Ahogy a poligámia is. )

Persze hogy az az előnyös a nőknek hogy a gyereknevelésben legyen egy férfi a gondoskodik róla.

De genetikailag (szexuálisan) a legjobb géneket örökítenék tovább.

És ez a kettő nem midíg egyezik meg.

Ezért vannak félrelépések.

Egy nő mindíg tudja hogy a gyerek az övé vagyis génjeit továbbadja.

Ez egy nőnek lehet előnyös!

Egy férfi ebben nem lehet biztos hogy a sajátjai a gyerekek.

De ha felneveli a gyerkőcöket és gondoskodik róluk akkor az "megteszi" a nőnek.

Szóval a kérdés megfogalmazásában rosszul van összerakva de az alapfelvetésében bizony van igazság.

Plusz ez nem társadalmi kérdéskör, inkább "ősi ösztönökre" vonatkozó.