Hogyan halnánk meg egy fekete lyukban (bezuhanás közben)?

Spagettivá nyúlva végeznénk.

(Nem vicc. Ezt Stephen Hawking is leírta)

Az eseményhorizont mérete számít, ami egyben a tömegre is jellemző. Minél nagyobb a fekete lyuk átmérője, annál kevésbé problémás a megközelítése.

Az atomcsill sorozatban van erről két előadás.

A spagettizálódás pl. nagyban függ attól, hogy mekkora a fekete lyuk. Ez szerintem érthető, mert itt számít, hogy a fejed és a lábad *arányaiban* mennyire van messze a tömegközépponttól. Minél nagyobb a fekete lyuk, az eseményhorizont távolsága annál nagyobb és annál elhanyagolhatóbb a tested mérete ehhez a távolsághoz képest. Egy kisebb fekete lyuk esetén bővel azelőtt széttépnek az árapály erők, hogy megközelítenéd az eseményhorizontot. Egy nagyobb fekete lyuknál meg még az eseményhorizontot átlépve is csekély ez a hatás. Bár ez olyan szempontból mindegy, hogy a te nézőpontodból az eseményhorizontnak nincs kitüntetett szerepe, egyszerűen csak átzuhansz rajta. Az már részletkérdés, hogy az árapály erők az eseményhorizont átlépése előtt vagy után tépnek szét, de ez mindenképpen bekövetkezik.

Nyilván az sem mindegy, hogy mi van a fekete lyuk körül. Ha az éppen csillagokat kebelez be és te csak a desszert vagy, akkor a fekete lyukat körülvevő plazma fog elpárologtatni, esetleg éppen egy fekete lyukba eső csillagba fogsz előbb becsapódni. Meg megint más, ha az a fekete lyuk valahol a mélyűrben van.

Meg persze az sem mindegy, hogy kinek a nézőpontjából nézzük. Ha a belezuhanó ember szempontjából nézzük, az szépen beleesik a fekete lyukba és kész, közben áthalad azon a képzeletbeli vonalon, amit az eseményhorizont jelent. Kívülről viszont ahogy közelít az eseményhorizonthoz, úgy lassul le az idő, és tulajdonképpen végtelen idő telik el a külső megfigyelő számára, mire átesik az eseményhorizonton. Az emberünk kvázi ráfagy az eseményhorizontra.