Van arról valami tudományos írás, tanulmány, kutatás, ami arról szól, hogy a fajok evolúciója csak addig jó rövid távon, amíg nem válig globálissá a faj valamilyen szempontból? Lásd alább kifejtve bővebben...

"Van arról valami tudományos írás, tanulmány, kutatás, ami arról szól, hogy a fajok evolúciója csak addig jó rövid távon, amíg nem válig globálissá a faj valamilyen szempontból?"

Nem hiszem, hogy lenne, mivel tudtommal nem létezik ilyen tudományos elképzelés. (Illetve mit jelenti ebben a kontextusban az, hogy "jó"?)

"de persze tényleg az intelligens létforma a csócsa"

Az evolúciós fejlődésnek nincs csúcsa.

"de ahogy a társadalom egyre globálisabbá válik, úgy ez a rendszer nem lesz stabil, és ez emögött valami matematika van, és fizikai/biológiai/társadalmi törvényszerűség. "

Olyan modellek vannak, ami szerint egy túlszaporodó populáció instabillá válhat - de nem az evolúcióbiológiában, hanem az ökológiában. Jó példa erre az élesztő. Ha cukor oldatba teszünk élesztőt, a gombasejtek gyorsan elszaporodnak, és alkoholt kezdenek termelni, egész addig, amíg annyi nem lesz az alkohol, hogy elpusztulnak tőle. (Persze ha van elég cukor az oldatban, és megfelelők a körülmények.)

Ha nincs, ami érdemben korlátozza a szaporodást, szabályozza a populáció méretét, akkor a populáció túlszaporodik (gradáció történik), és a források kimerülésével összeomlik (ha nem érthetők el új források).

“Az evolúció az egy nagyon jó erő, ami az emberi intelligens fajt kifejlesztette, és hatékony volt az egész növény és állatvilágban is, de persze tényleg az intelligens létforma a csócsa, és több millió éve töretlen a mi fejlődésünk is, annak ellenére, hogy most válságba taszítottuk magunkat.” (…)

Lehet csak nekem jön le rosszul, de mintha kicsit félreértenéd az evolúciót vagy ilyesmi. Az evolúció lényegében az örökletes tulajdonságok változása generációkon keresztül. Ez kb mondhatni alap képessége az életnek, nem csak valami taktika vagy erő ami bejött.

Illetve mindig, folyamatosan “fejleszt”, ha lehet így fogalmazni. A “hanyatlás” is evolúció s az egyszerűsödés is mert ha ezek történnek akkor az azt jelenti ,hogy jó eséllyel ez előnyös (vagy minimum nem nagyon hátrányos) az adott populáció adott környezetében.

Viszont ez a csodás mechanizmus nem tud a jövőre tervezni, nem gondolkodik. Adott “pillanatban” ahol amelyik tulajdonság a leginkább előnyösebb az terjed a legjobban. Igazából másképp nem is lehetne.

Illetve ne feledd ,hogy a “környezetbe” beletartozik az összes többi élőlény is. Az ember fejlett eszközhasználatával kiküszöbölte a ragadozókat s újabban a betegségeket is egész jól, főleg ezek miatt megugrott a létszámunk. Ez bármelyik fajnál megtörténhet: rakd olyan környezetbe ahol nincs ellensége de van amit egyen s pillanatok alatt ott lesz mindenhol, lásd: invazív fajok. S ott is lesz kontrollálatlanul mígnem valami külső tényező (hozzá alkalmazkodó ragadozók, járványok, élelemhiány stb) le nem redukálja a létszámát.

Aztán idővel kialakul egyfajta sajátos egyensúly, tudod, mint a róka és a nyúl példáján: ha sok a nyúl akkor van mit egyenek a rókák s ezért elszaporodnak. Ha sok a róka akkor kevés lesz a nyúl. Ha kevés lett a nyúl akkor kaja híján lecsökken a rókák száma is. Ha kevés a róka akkor fel tudnak szaporodni a nyulak…

Egyébként nem nevezném az emberi magas intelligenciát annyira sikeresnek. Igen, mióta megjelent az agy azóta fejlődik, de azért nem véletlenül kevés az emberhez mérhető állat. Eléggé ritka dolog (rajtunk kívül egy maréknyi állat közelíti a szintünket) s kissé specifikus illetve kvázi specialistává tesz, plusz a nagy agy rengeteg energiát emészt fel. Szóval az egyre bonyolultabb agyat kb indulásból kompenzálni kell különben “visszaüthet” s előnyben marad a kisebb/ egyszerűbb agy. Sokkal több állatnál vált be mondjuk a nagyobb karom ,hogy kiássa az odúját mint a nagy agy amivel majd feltalálja az ásót. Érted mire célzok.

Az evolúciónak nincs célja, pláne nem intelligens fajok kifejlesztése. Az evolúció csupán azt mondja, hogy a jobban alkalmazkodó faj fog előnybe kerülni a többivel szemben. Az emberi faj, az egyre intelligensebb emberi faj kifejlődéséért saját magunkat okolhatjuk, nevezetesen a parokiális altruizmust. Ráadásul az (egyéni) intelligenciánk hanyatlóban van, köszönhetően egyfajta domesztikációnak. Ma már (gyakorlatilag az ókori társadalmak kialakulása óta) nem kell mindenkinek mindenhez értenie, kialakultak bizonyos társadalmi szerepek, így az agyméret csökkenése evolúciós előnyt jelentett (az agy rengeteg energiát használ és az energiával való takarékoskodás általában előnyös), így aztán az be is következett.

Szóval itt vagyunk már nagyjából változatlan formában több ezer éve, benépesítettük az egész bolygót, éldegéltünk szépen, töretlenül, mint globális intelligens faj, számtalan kulturális csúcsteljesítményt létrehozva. Persze voltak lokális katasztrófák, amikor egy-egy népcsoport, civilizáció (ha úgy jobban tetszik nemzet, bár maga a fogalom csak néhány évszázadra tekint vissza) valamiért összeomlott. Ez legtöbbször a túlnépesedés miatt a (megújuló) erőforrások túlhasználatától következett be. Azonban történt valami az 1700-as évek vége felé, ami teljesen megváltoztatta az életünket, sőt, az egész bolygó életét. Ez az időszak az ipari forradalom és a szabad versenyes kapitalizmus kora. No de hogyan tudott ez bolygóformáló erővé duzzadni? Talán akkor lettünk intelligensebbek? Akkor lettek innovatív ötleteink? Szó sincs róla, semmi ilyesmi nem történt, viszont rájöttünk arra, hogy hogyan aknázhatjuk ki a fosszilis energiahordozókban évmilliók alatt eltárolt napenergiát. Ez a hihetetlen energiaforrás hozta el a kapitalista rendszer soha nem látott bővülését, a kizsákmányolt emberek ennek a szinte korlátlan (viszont emberi léptékben nem megújuló) energiabőségnek a felhasználásával tudtak többet termelni, ipari méretűvé téve a bolygó erőforrásainak kiszipolyozását. Az akkor elindult folyamat azóta is exponenciális ütemben, féktelenül bővül. Sajnos azonban erre az ipari civilizációra is igaz az az általános törvényszerűség, hogy az erőforrások kiaknázása után egy gyors hanyatlás, majd a teljes összeomlás következik. Vesztünkre a mai civilizációnk nem római, maja, kínai, egyiptomi, vagy azték, hanem globális, így az összeomlás is az egész planétát fogja érinteni.

Mindent összevetve a mai technikai civilizációnk, melyet a fosszilis energiahordozók hajtanak és döntően nem megújuló erőforrásokra, alapanyagokra támaszkodik, egyre gyorsuló ütemben tart az összeomlás felé. Az időskálát pedig jó esetben évtizedekben, rosszabb forgatókönyv szerint években kell majd elképzelni.