A nanorobotokat hogyan állítják elő?

Különböző anyagokból építhetők, többek között fémekből, polimerekből, sőt még biológiai molekulákból, például DNS-ből is. Egyes mikrorobotok külső ingerekre, például fényre, hőre vagy mágneses mezőkre reagálva mozognak, míg másokat kis motorok mozgatnak.

A mikrorobotokat többféleképpen is lehet irányítani. Bizonyos mikrorobotokat például be lehet programozni, hogy egy adott pályát kövessenek, míg mások mágnesesség segítségével távolról is irányíthatók. A mikrorobotok még érzékelőkkel is felszerelhetők, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy bizonyos körülmények között érzékeljék a környezetükben bekövetkező változásokat, és reagáljanak rájuk.

Ma egyelőre erre csak kézi módszerek vannak:

magyarán az atomokat egyesével rakják a helyükre, alagútmikroszkóppal. Közben arra is kell figyelni, hogy ne essen szét az egész, meg ne ragadjon össze másféle formában, ezért hűteni kell.

Ráadásul az alagútmikroszkóp csak egy nagyobb felületen működik, ezért a kész gyártmányt a végén még le is kell választani erről a felületről.

A cél az, hogy nagyobb darabokból is össze lehessen rakni (pl. a DNS magától is összeáll, vegyületekből) ill. a másik cél, hogy egy nanorobot fel tudjon építeni egy másikat.

Na, ettől még messze vagyunk.