Mi volt fél órával az őstobbanás előtt?

#10

Talán semmi sem.

Abban az állapotban a fél méter fogalma nem értelmezhető, hiszen csak a "belül" az, ami létezik, a "kívül" nem. Amikor a világmag elkezd kitágulni, az a tér és idő születése, akkor van jogosultsága az olyan fogalmaknak, hogy "kívül".

Semmi.

Tér, idő, anyag és energia nélküli végtelen vákuum.

Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznénk: mi van az Északi sarktól északra? Értelmezhetetlen.

Az ősrobbanás egyébként nem a keletkezés pillanata, hanem ami a keletkezés után következett.

Legfeljebb elméleti találgatások vannak, ha volt is egyáltalán bármi, de ezek nem tesztelhetők.

Bizonyos értelemben analóg helyzet ez egy fekete lyukkal. Ott van egy eseményhorizont, és bármi dolog, ami azon áthalad, a külvilág számára többé "elérhetetlen" lesz. Semmilyen információ arról a cuccról nem fog tudni kiszivárogni, vagyis: okságilag leválasztódik az Univerzumról. Nem láthatod, nem hallhatod... semmi.

Vagyis többé nem tud kölcsönhatásba lépni semmivel, ami az eseményhorizonton innen van. Ennélfogva megfigyelni sem lehet.

Ugyanez a helyzet azzal, ami a t = 0 sec "ELŐTT" volt.

Pedig amit írnak, egy tudományosan teljesen megalapozott hipotézis (NEM tény, csak ELMÉLET).

Leegyszerűsítve: a kozmikus távolságok szintjén két nagy erő van, ami a világmindenség szerkezetét és "sorsát" befolyásolja. Az egyik a gravitáció, ami közelíti egymáshoz az anyagokat. A másik a sötét energia, ami távolítja.

Az kollapszus elmélet szerint az előző Univerzumban a gravitáció "győzött" a tágulást okozó sötét energiával szemben, ami annyit jelent, hogy a világmindenség "összeroskadt" - tény, hogy az angol collapse szó kicsit jobban cseng - egy végtelenül kicsi és végtelenül sűrű pontba.

Ezután pedig ismét kitágult. Majd összeroskadt újra, stb. Ez a ciklikus Univerzum elmélete - bár tény, hogy túl sok bizonyíték nincs rá. Sőt, inkább ellenérv van: ugyanis az Univerzum gyorsulva tágul. Ha gyorsulva tágul, akkor nem igazán látható, miképp fordulhatna meg ez a dolog, hogy összeroskadhasson újra. Mivel a galaxisok, galaxishalmazok közti távolságok pedig egyre csak nőnek, mondhatni "nem lesz jobb a helyzet" a gravitáció szempontjából.

Ez nem jelenti azt, hogy a távoli jövőben valami ismeretlen hatás eredményeként ez ne változhatna, de a tények minden esetre nem kedveznek ennek a ciklikusságra alapozó elméletnek.