A Zepellines léghajók miért mentek ki a forgalomból csak azért mert egyik kiégett és leesett Amerikába?

Elsősorban azért nem használják már őket, mert az egységnyi útra és hasznos teherre eső üzemanyag-fogyasztásuk lényegesen magasabb, mint a modern légibuszoké.

A másik ok pedig az, hogy lassúak, és ezért költséges és alvó-fekhelyes utasellátás kell egy transzatlanti utazásnál is.

Tehát sem személyszállításra, sem teherszállításra nem gazdaságosak. Ha viszont egy helyben kell lebegni valamilyen célból, akkor még ma is sokszor a léghajókra esik a választás.

Kiegészítés:

A nagy léghajók további megkerülhetetlen hátránya az igen magas kezdeti invesztíciós és fenntartási költség. Törékeny és igen nagy méretű szerkezet lévén gyorsan és kiterjedten korrodálódik, nem bírja a viharos időjárást (ezért a használata néha nagyon veszélyes), és hatalmas hangár szükséges a biztonságos dokkoláshoz is.

Gyakorlatilag megfizethetetlenül drága mulatság lenne ilyesmit használni a modern és nagy hatásfokú motorokkal szerelt levegőnél nehezebb repülőgépek korában.

Mert nem volt lényegesen versenyképes a tengeri hajókhoz képest, és közben meg a repülőgépek rohamosan terjedtek, amik gazdaságosabbak (és gyorsabbak) voltak.

1937.-ben volt a Hindenburg balesete.

1931-ben tizenötödik sikeres próbálkozóként Magyar Sándor és Endresz György már leszállás nélkül elrepültek az amerikai Új-Funlandtól Bicskéig (Bp-ig tervezték, de navigációs hiba miatt Bicskénél le kellett szállniuk).

Még bővebben:

[link]

Nem egy égett ki, hanem sorozatosak voltak a balesetek

Igaz, hogy lehetett volna tökéletesíteni, biztonságosabbá tenni, de kb semmi nem indokolta, mondhatni egy evoluciós zsákutca a repülés történetében, de fontos láncszem.

Drágák, lassúak, és balesetveszélyesek voltak, de az azokkal szerzett tapasztalatokat is felhasználták a repülők továbbfejlesztéséhez.

A náciknál szempont volt, hogy a Zeppelinek katonai célokra szinte használhatatlanok, nekik olyan repülők fejlesztése volt a cél, amelyeket katonai célokra is használni tudnak.

Ráadásul héliumot sem tudtak beszerezni a léghajókhoz, ami szenzáció volt, ha valahol megjelent, de a Hindenburg katasztrófája nem az első, a sokadik baleset volt.

A hélium nagyon drága volt akkoriban, és még ma se olcsó.

Az olcsó hidrogén tűzveszélyessége pedig mesze nem a legsúlyosabb akadálya az alkalmazásának. A hidrogénnel ugyanis az a baj, hogy szinte mindenen átmegy, így csakis fémfóliában lehet (egy ideig) eltartani.

A léghajók hőskorában hiányoztak az olyan jófajta anyagok, mint az üvegszálas teflon, vagy a kapton. Minden más organikus anyagot rövid idő alatt tönkretesz a kinti napfény. Az alumínium, de még a saválló fémfólia is gyorsan korrodálódik, de az akkori ipar még ezeket az anyagokat sem tudta megfelelő minőségben (és mennyiségben) gyártani.

Viharos szélben nem lehet fel és leszállni egy óriási léghajóval. Óriási a légellenállása, és akármilyen lassúra se lehet tervezni a meghajtását, mert akkor egy jött-ment szellő elfújja. MW-os nagyságrendbe esett a nagy léghajók motorjainak a teljesítménye, melyeket igen csak hosszú ideig kellett járatni az út megtételéhez.

A léghajó-közlekedés koncepciója úgy katasztrófa - ahogy van.

Ahogy írták fentebb, nem a Hindenburg volt az egyetlen katasztrófa, csupán a leghíresebb/leglátványosabb.

A korabeli nagy léghajók jelentős része balesetben semmisült meg.

Itt egy statisztika, ami annak tükrében, hogy az akkori világban is mennyire ritka technológia volt, elég ijesztő.

[link]