Sikerülhet egy nap egy másik bolygóra költöztetni az emberi fajt?

Kiváncsi lennék melyik bolygóról beszélt... Igazából a Mars van elérhető közelségben, de az közelebb van pár évnél, a messzebbi bolygák meg jólval távolabb vannak pár évnél. A másik gond, hoyg igazából csak pár éve van meg a technológia, amivel távoli naprendszerek bolygóit láthatjuk, azt tervezni, hogy elmegyünk oda, amikor alig látjuk őket, kicsit több, mint merész. A harmadik gond, hoyg nincs technológia, még a marsra történő utazást se tudjuk igazán megvalósítani. Negyedik gond: maga a feltételezés is abszurd, hogy összezárunk 20 embert, és azok majd parancsra szaporodnak... Ráadásul 20 egyed nem elég egy egézséges populáció kialakítsához, reális eséllyel lépne fel generációkon belül genetikai hiba, és pusztulna ki a populáció.

Szóval kisérletezni lehet, de nem reális, hogy más bolygókat benépesítünk, legalábbis egyelőre nem az. De mégha betelepedünk is más bolygóra, az szinte biztosan a Mars lesz, és nem valami távoli, ismeretlen bolygó.

Ezt így ebben a formában én sem értem. A húsz pár tényleg kevés, a néhány év meg egyszerre sok és kevés. Ahogy fentebb is írták, a legésszerűbb célpont a Mars, de az jó esetben kilenc hónap, rossz esetben talán másfél év (indulási időponttól függően).

A többgenerációs űrutazás egy nagyon szép és bátor elgondolás, de teljességgel értelmetlen, mivel nagyon valószínű, hogy mire a sokadik leszármazottak végre megérkeznének a célba, azt tapasztalnák, hogy azt már régen belakta az emberiség, mert menet közben kifejlesztettek egy olyan új technikát, amivel sokkal gyorsabban oda tudtak érni, ők maguk pedig már így is nagyon lemaradtak...

Szóval ez így nem túl életszerű. Csillagközi űrutazásnak/kolonizálásnak tényleg akkor lesz csak értelme, ha lesz már olyan technológiánk, hogy ésszerű időn belül (értsd: legfeljebb egy évtized, de inkább még ennél is kevesebb) eljuthassunk egy másik naprendszerbe. Ez akkor lenne a legvalószínűbb, ha tényleg sikerülne megvalósítani valamiféle térugró/hiperteres/csillagkapus akármilyen közlekedési megoldást.

A saját Naprendszerünkön belül egy fokkal már jobb a helyzet; azt a pár hónapot ki lehet bírni, "csak" a mesterséges gravitáció az, ami még úgy jól jönne, de éppenséggel megoldható a dolog anélkül is. A Mars kolonizálására már most adott és rendelkezésre áll minden feltétlenül szükséges technika és eszköz, csak az akarat és a pénz nem. A NASA költségvetését folyamatosan nyesi az amerikai kormány, így még szondákat is csak több évente egyet tudnak küldeni; a kínaiak még nem tartanak ott, az oroszokat (tudtommal) egyelőre legalábbis nem igazán érdekli még a téma, az ESA pedig szintén inkább szondákban és vizsgálódásban utazik.

Pedig mint mondtam, adott minden. Már most, ma vagy holnap lehetne indulni a Marsra, csak a pénz kellene hozzá. Ugyanígy, olvastam egy tudóstól egy cikket a Vénusz terraformálásáról, amit szintén el lehetne kezdeni már most, és ehhez ráadásul tényleg elég lenne csak pár szonda, amik megszórnák a bolygó légkörét egy speciálisan módosított baktériumfajjal, ami folyamatosan átalakítaná azt, fokról-fokra leépítené a savasságát, stb. . Ez is indulhatna már most, de ehhez sincs se pénz, se akarat, mert egyszerűen nem érdeke azoknak, akiknek lenne rá módjuk, hogy támogassanak ilyen projekteket - őket sokkal "Földhözragadtabb" kérdések kötik le.

Szóval leginkább csak ezért nem megyünk még egyelőre sehova: mert nem érdekli a dolog azokat, akiknek lenne rá pénze, és - főként - mert nem térülne meg a dolog máról holnapra. Sőt... ez lenne az igazi többgenerációs projekt: egy esetleges befektetőnek talán az unokái, vagy az unokáinak az unokái láthatnának igazi hasznot egy ilyen vállalkozásból. Viszont ezt a pénzvilág nem tartja praktikusnak.

A Mars tökéletesen alkalmas, csak éppen melós. Vagyis most még nyilván nem alkalmas arra, hogy űrruha és légmaszk nélkül sétáljon rajta bárki is, de azzá lehet tenni pár évtizednyi kemény munkával, ráfordítással, stb. csak neki kell látni.

Viszont akkor nem tudom, mi másról lehet szó, mert a Naprendszeren belül a Marsnál alkalmasabb hely nincs, a Naprendszeren kívül pedig minden célponthoz csak évszázadokban vagy évezredekben mérhető az út a jelen technikánkkal.

Hm... Nem lehet, hogy a kérdésed szövegében, ahol azt írtad, hogy az út több évig tartana, valójában több évszázadot, vagy évezredet akartál írni? Mert úgy már lenne értelme a dolognak, és úgy már gyakorlatilag bármelyik környező csillag bármelyik bolygója szóba jöhet, semmi gond.

Csak mint mondtam, ha egyáltalán odaérnek, addigra már régen ott lesznek az itt maradottak unokái, akik időközben megoldották a gyors udajutás kérdését. Akkor nagyon nem fogom irigyelni a soknemzedékes űrhajón megérkező szerencsétleneket, akik arra készültek, hogy űttörők lesznek, de ehelyett a múltból érkezett élő relikviákként várja már majd ott őket a fogadóbizottság...

Nem tudom, melyik tévén és kik mondták ezeket, de ez eléggé nagy idiotizmusra vall. Mondhatni baromság.

A globális felmelegedés valóban fenyeget, de az aszteroidák becsapódása független attól, hogy évente hány milliárd köbméter szén-dioxidot bocsátunk ki a légkörbe.

Az utóbbi tíz évben felfedeztünk már egy rakás exobolygót, van olyat, amit sok százmillió fényév távolságból, és soknak van vízgőz a légkörében, ezt színképalkotással ki lehet mutatni. Alapvető probléma ezekkel, hogy az onnan ideérkező fény által megtett idővel egyenlő idejű az információ az adott bolygóról. Szóval egy százmillió fényévnyire észlelt bolygónak épp a százmillió évvel ezelőtti állapotát látjuk. Lehet, hogy azóta megsemmisült, elfogyott a légköre, kiirtotta magát rajta egy intelligens létforma, bármi lehet. Gondoljunk csak abba bele, hogy százmillió éve még békésen legeltek a dinók a Moszkva-tér helyén, viszont az ember már most képes lenne minden további nélkül elégetni a Föld teljes légkörét atombombákkal (amiről egy innen százmillió fényévre élő faj csak százmillió év múlva értesülhetne). A legközelebbi csillag amúgy 4,32 fényévre van (Alpha Centauri rendszer), a legközelebbi ismert exobolygó, egy hatalmas gázóriás pedig ~10 fényévre. Ezt egy mai űrhajóval, ami tegyük fel, képes lenne ~50 ezer km/h-val menni, ~215 ezer évig tartó utazással lehetne elérni. (Egyszerű matek: a fény 300 ezer km-t tesz meg másodpercenként. A mi kis űrhajónk 50 ezer km-t tesz meg óránként, azaz durva becsléssel 14 kilométert másodpercenként.) Szóval az utazás elég sokáig tartana, nincs értelme elindulni.

Ha még sikerülne is ezt a problémát megoldani, van ennél egy sokkal húzósabb gond. Az ember a Földön alakult ki, ehhez a klímához alkalmazkodott, többé-kevésbé sikeresen. A légzéséhez olyan levegő kell, amely 21%-ban tartalmaz oxigént. Ennél magasabb vagy alacsonyabb érték már komoly élettani hatással bír. Eszméletvesztés, szívműködési zavarok, halál. A Föld gravitációs mezőjénél erősebb vagy gyengébb gravitáció is negatív élettani hatásokkal bír, azt pedig még nem tudjuk, hogy pl. a magzatra milyen hatással lehet, vagy egy gyerek fiziológiai fejlődésére. Nem tudjuk még, hogy milyen közvetlen élettani hatása van a mágneses mezőnek például, ami a Földön van, a Marson viszont csak nyomokban, exobolygókról meg fogalmunk sincs. Tény, hogy a mágneses mező nélkül a napszél elfújhatja a légkört, a káros sugarak megölték volna a bonyolultabb létformákat a Földön. Aztán van még egy rakás egyéb dolog, az ózonpajzstól a légköri vízpára hatásááig sok minden. Ahhoz, hogy az ember megmaradjon egy másik bolygón, annak a bolygónak olyannak kell lennie szinte minden lényeges adottságában, mint a Földnek, és nem árt, ha a központi csillag is hasonló.

Egyik előttem kommentelő írta, hogy "A Mars tökéletesen alkalmas, csak éppen melós.". Az előbb leírtakat nem ismétlem el, de talán látszik, hogy ez azért erős túlzás. Alkalmas lehet, igen, ha a következő pár tízezer évben folyamatosan fabrikáljuk a bolygót, de pl. a gravitációval és egy rakás más dologgal így se tudunk mit kezdeni.

A harmadik gond pedig az élelmezés. Ez is hatalmas probléma. Még a földi növények sem élnek meg mindenhol, nem lehet narancsot termeszteni a tajgán, mint ahogy fenyőfát sem a szavannán. Az ember gyomra is alkalmazkodott az ott élő növényekhez, tény, hogy például egy kínai ember eszmésztőszervei jobban alkalmazkodtak a rizshez, mint egy európaié, és fordítva. Szinte elképzelhetetlen, hogy a rendkívül bonyolult mikrobiológiai tényezők (nitrogénlebontó baciktól a földtúró gilisztákig) stimmeljenek egy idegen bolygón. Vagy hogy a fényviszonyok hasonlóak legyenek, ami ugye a fotoszintézis elengedhetetlen kelléke. A talaj nem lehet túl lúgos, túl savas, kell, hogy legyen valami csapadék, ismét csak ózonpajzs, meg kismillió egyéb dolog. Hiszen még a konzervkaja is földi eredetű dolgokból készül (fogjuk rá:D).

Nagyon bonyolult dolog ez, könyvet lehetne erről írni. Ezek csak a legégetőbb dolgok, amiket leírtam, de talán ebből is látszik, hogy költözni azért nem abból áll, hogy felpakolunk 50 családot egy űrhajóra, aztán mehetnek isten hírével.