Azok a tudósok akik egy témát 40-50 évig kutatnak valamilyen pszichológiai rendellenességgel rendelkeznek (pld OCD)?

"Hogy nem unják meg ugyanazt a témát kutatni egy életen át?"

Biztos neked is vannak olyan dolgok az életedben, amik gyerekkorod óta érdekelnek. Hát így. Amúgy pedig a kutatott tudományterület minden bizonnyal fejlődik, és eléggé másképp néz ki, mint 50 évvel korábban.

Az attól függ, hogy van-e értelme a téma kutatásának, vagy nincs!

Én biza megéltem egy olyan elmebeteg katedravezetőt egy közeli ország legnevesebb egyetemén, aki a karrierét jobbára a földből kiszívott radongáz és szén-dioxid variációinak a vizsgálatával töltötte. Az illető atomfizikusként gyakorlatilag műszaki analfabéta volt (de a titkosszolgálat fontos kádere).

Több alkalommal kiverte nálam a biztosítékot a faxságaival. A diplomamunkám keretén belül megbízott egy (szerinte) sok éve megoldatlan akadémiai probléma megoldásával:

Volt egy aranyárban (kb. 20000 forintért) vásárolt bóvli mikromotoros membrános pumpája (mely akkor sem ért többet a tizedénél), mely a legkisebb feszültségről táplálva is nagyságrendileg több levegőt szívott ki a földből, mint ahogyan az kellett volna.

Fogott egy elektronikusan stabilizált iskolai labortápegységet, és annak a kimeneti feszültségét egy minimum 2kW-os toroid-szabályozótranszformátorral szabályozta le a hálózati tápellátásán keresztül! (Sokan rágalmazó elmebetegnek néztek már engem, mikor erről meséltem - hisz "ilyen idióta nem létezik" egy atomfizikai tanszéken.)

A 2 wattos kommutátoros kismotor a névleges tápfeszültsége harmadánál már nem volt képes megindulni - de ha kézzel belökték, akkor is többet pumpált a kelleténél. Erre lefojtotta a légvezetéket, amitől a zárt szállítóüreg elvén dolgozó kis pumpa természetesen beragadt a névleges tápfeszültségénél is. Kb. fél évet adott volna ennek az akadémiai problémának a leküzdésére.

A súlyos technológiai problémát fél perc alatt megoldottam a fejemben. Egy héttel később bemutattam a tökéletesen stabil és előírt mennyiséget szállító földlevegő-szivattyút. A 12 voltos motornak csak 5 voltot adtam, hogy kibírjon néhány ezer óra üzemet, mégsem ragadt be áramszünet esetén. Négy órát kellett győzködnöm az említett elmebeteget, hogy a párhuzamos visszaeresztésen nem veszik el a szállított minta - és ne akarja, hogy valami mást találjak ki helyette, mert egy életlen kisollóval, egyetemes kombináltfogóval és kicsorbult csavarhúzóval én sem tudok ionpumpát építeni!

Ideg-összeroppanásos állapotban lediplomáztam, és mikor megkérdezték, hogy egy "autószerelőhöz is méltó szintű" műszaki rátermettségemet nem-e akarom a doktorképzésben is kamatoztatni - a válaszom "NEM" volt. (Azóta már arról is gondoskodtak, hogy az életben normális munkahelyem se legyen.)