Hol tudok venni kénsavat?

Azért válaszolhattál volna neki. Lehet ő nem akar nitrót csinálni.

Vagy csak a kocsijába kell, hogy gyorsabban menjen a verda.

97%-ig tudod csak koncentrálni, mert utána szabad SO3-ra kezd bomlani. Ilyen a kémiai egyensúlya a kérdéses rendszernek.

Nyílt aparatúrában kb. 200 C fokig hevítheted, így kihajtod a víz legjavát és redukálod a nagy térfogatot. Ekkor már nagyon füstölni kezd a cucc a levegő oxigénjétől. Utána átöntöd zárt aparatúrába (persze előtte lehűtöd, ha nem vagy barom) és felhajtod 320 C fokig.

A módszer kifogástalan eredményt ad öreg akkusavakból - de ha elbabrálod, akkor nem fog kelleni maszkmester ahhoz, hogy horrorfilmben kapj egy igazi jó főszerepet!

:-)

Az alapprobléma az, hogy a szabadon megvehető fullosra hidratált kénsavat betiltották a szemetek, hogy az emberek ne tudjanak alkotómunkát végezni.

A fentebb leírt módszer a már régebben betiltott koncentrált kénsav előállításának a technikája akkusavból, mellyel literszám lehetett előállítani házi körülmények között is ezt a fontos és mindenhez kellő alapvegyszert.

Sebaj, kénkövet még be lehet szerezni, és szükséges vanádium-pentoxid katalizátor sem a szomszéd galaxisban található - nem lehet itt semmi probléma!

Én a helyedbe nem próbálkoznék akkusav betöményítésével. Ha már ilyen kérdést teszel fel, akkor gyanítom nem értesz hozzá és felszerelésed sincs.

Nem úgy működik, hogy 97%ig forralod és addig csak víz forr el belőle, hanem a vege fele kénsav-víz elegy, ha meg már nagyon tömény ken-trioxid is keletkezik. Ez olyan irritáló lesz, hogy elnyeletés nélkül nem bírsz megmaradni majd a közelében.

Plusz a kénsav szeret nagyon erőteljesen, kaotikusan forrni, forrkő vagy keverés nélkül simán kidobja magát a lombik tetején és kétlem hogy neked lenne mágneses keverőd.

Plusz mikor forr és már tömény, akkor a lombik tetején kondenzálódott vízcsepp visszazuhanhat a forrásban levő kensavba, amikoris a lokális higitas során óriási hő szabadul fel és szinte robbanásszerűen forr el nagyon sok kénsav a behullott vízcsepp közelében.

Szóval a kémia nem csak abból all hogy felforralom a 37%os kénsavat, varok kicsit és lesz 97%os. Tele van apró buktatókkal ami könnyen eltorzithatja az arcodat örök életedre. Szóval amíg ilyenekben nincs tapasztalatod ne próbálkozz ilyesmivel.

Dzsonszi - kérlek ne vezesd már félre a gyakori népét ilyen megfogalmazásokkal:

"Plusz mikor forr és már tömény, akkor a lombik tetején kondenzálódott vízcsepp visszazuhanhat a forrásban levő kensavba, amikoris a lokális higitas során óriási hő szabadul fel és szinte robbanásszerűen forr el nagyon sok kénsav a behullott vízcsepp közelében."

Ilyen probléma nem létezik, mert a sav már úgyis intenzíven forr. A reflux a lombik falára tapadva áramlik vissza és kellő mennyiségű szabad teret mindenképp kell hagyni a folyadék felett. Viszont tényleg vannak még technikai buktatók:

Keverés nem kell, de mindkét hevítéshez kötelező forralókövet adni. Erre bármilyen kötöttebb anyagú porcelándarabkák megfelelnek, de a lehatásosabb a korundszemcsés (fehér vagy rózsaszín) köszörűkő-darabka.

190 C fokig gyakorlatilag nincs annyi savveszteség, hogy kondenzálni kelljen a gőzöket, de saválló elszívás vagy szélvédett külső környezet kötelező.

A második fokozatnál nem kell védőatmoszféra de érdemes kondenzálni a gőzöket vízköpenyes hűtőcsőben, amin keresztül már nem kaphat friss levegőt a forró sav. Az így kondenzált nagyon híg kénsavat akár PET palackban is eltárolhatjuk és beadagolhatjuk a következő munkaciklusba.

Ez a munka tényleg nem slendriánoknak való. Kötelező pontos hőmérőket és laborüveget használni. A szükséges 320 Celsius fokot nem egyszerű elérni egy lombikban, ezért nagy teljesítményű hevítőfészket kell konstruálni a feladathoz, amely a lombik elrepedésénél is megakadályozza a forró sav hirtelen szétfolyását - tehát a munkaterületet biztonsággal elhagyhatóvá teszi. Direkt lánghevítés az üveg alatt szigorúan tilos! Minden esetre biztonsági zuhany vagy kád víz legyen a közelben.

A lombik felső részét alufóliába kell burkolni a hősugárzási veszteségek csökkentése érdekében. A hőmérsékletet a folyadékban kell mérni, amihez speciális üveghüvelyt kell csinálni a platina hőmérő szenzorhoz vagy termoelemhez. A köszörült illesztéseket teflonszalaggal kell tömíteni a forró részeken.

A klasszikus higanyos hőmérő komoly problémát okozhat ha elreped a savban, ezért ilyet ne használjunk. Igaz, ma már szinte úgyis lehetetlen ilyesmit legálisan beszerezni, míg az elektronikus szenzorok nagy választékban és olcsón kaphatóak.

Az egészben viszont az a legnagyobb szívás, hogy az EU nemrég betiltotta a híg akkusav forgalmazását a kiskereskedelemben - úgyhogy sajnos - már csak a régi híg savaink újrahasznosítására használhatjuk a fentebbi útmutatót!

#6

Lehet hogy félrevezető volt a megfogalmazásom, nyilván nem úgy értem a robbanásszerűt, hogy felrobban az egész, de hirtelen keletkezhet nagy mennyiségű gőz. Ezt tapasztaltam is, többször forraltam kénsavat és sokszor nem értettem, mi az a pukkanó hang és hogy hirtelen az egész lombikban egy sűrű köd keletkezik, kicsit ijesztő is volt. Aztán egyszer sikerült megfigyelnem, hogy ez pont akkor történik, amikor a lombik tetejéről egy csepp visszaesett a forraló kénsav-víz elegybe.

A keverés nyilván nem kötelező ha rakunk bele forralókövet, de én a keverést szivesebben használnám, arról TALÁN kevésbé kerülhet szennyezőanyag az elegybe, és ez is segíti a forralás egyenletességét.

Nyilván nem ez a legbonyolultabb, legveszélyesebb kémiai kísérlet, amit el lehet végezni, de amatőr körülmények között könnyen elintézheti, hogy az arcába fröccsenjen a 200 fokos kénsav, és utána nem hiszem, hogy sokan felfogják ismerni.

Dzsonszi - igazad van, amatőr körülmények között tényleg veszélyes ez a művelet, ezért nagyon oda kell figyelni. A lepottyanó vízcsepp csak 100 milliliteres lombiknál okozhat problémát, de literes készülék alatt nincs értelme ilyesmivel bajlódni.

Nekem csak egy balesetem volt a témában, mikor újrahasznosítottam a használt kénsavakat. A kénsavban oldott organikus szenny hirtelen eloxidálódott és 2/3-a kihabzott a két literes, és csaknem teljesen teli főzőpohárnak.

Ez azért történt meg ilyen mértékben, mert éppen magára hagytam a készüléket ennél a rutinműveletnél. A festett betonra kihabzott sav olyan füstöt csinált, mint amilyet a Mézga Aladáros mese intrójában láthatunk. :-)

Természetesen személyi sérülés nem történt, mert a készülék betontalajon volt elhelyezve egy lefolyó mellett. Számolva volt ugyanis azzal, hogy a nagy főzőpohár bármikor elrepedhet.

A biztonságot jelentősen fokozta a főzőpohár oldalának vékony alupléhborítása, mely a sugárzási veszteségeket mérsékelte. A helyiségben volt folyóvíz, ventillátor, és a villanyrezsót is biztonságos távolságból lehetett áramtalanítani.

A hulladékból kimentett rezsó is túlélte, az anyagi kár jelentéktelen volt - csak gumikesztyűben guggolva fel kellett takarítanom a talajt.