Mivel lehet feloldani azt a paradoxont, hogy a relativításelmélet szerint egymás múltjában és jövőjében lévő entitások összefonódott kvantumpárok seggítségével információt adjanak át egymásnak?

Ahogy olvastam azon gondolkodtam, hogy ami írsz egyáltalán van e olyan mondat ami megfelel a tudomány ide vonatkozó állításainak.

Mivel ilyen kijelentő mondatból van a kevesebb idézem (ami igaz) : "De ez paradoxon és ellent mond a klauzalítás elvének is."

Mivel egy apróságon is elcsúszhat a gondolatmenet, így nem csoda ha úgy is elcsúszhat ha lényegében semmi se stimmel.

A relativitáselméletben nincs abszolút nyugvó inerciarendszer. (Sőt az ált.rel.-be csak lokális interciarendszerek léteznek.)

Nem igaz, hogy "a gyorsan mozgónak lassabban telik". Mivel a spec.rel egyik axiómája, hogy : "Minden fizikai jelenségnek, és így a jelenség leírását megadó elmélet matematikájának azonosan kell kinéznie minden inerciarendszerben" .

Teljesen hibás gondolatmenet, hogy az egyik inerciarendszerből a másikba lassítva látnánk mindent, fordítva pedig gyorsítva. Az idézett axiómának nem felel meg.

Ha az ikerparadoxon-ra gondolsz, ott az egyik nem inerciarendszerben van. Ott még csak nem is a gyorsításon lassításon múlik. Így ha ikrek helyett veszünk A,B és C megfelelő inerciarendszerekhez rögzített űrhajókat, ahol kellően nagy már a relativisztikus idődiletáció. Ahol B szemszögéből nézve A balról C jobbról közelít B-hez. Előbb C elmegy B előtt, ekkor C és B szinkronizálják atomóráikat majd A találkozik C-vel, C átadja A-nak az aktuális pontos időt (erre állítja be A). Majd A találkozik B-vel, összehasonlítják atomóráikon lévő pontos időt. A relativitáselmélet szerint A órája fog kevesebbet mutatni.

"Egymásnak pedig szintén oda-vissza egymás múltjába és jövőjébe kerülnek."

Ez ebben a formában nem igaz. Sőt már annak a kérdésnek sincs értelme, ha azt kérdezzük, hogy itt eltelt 1 másodperc akkor ott hány másodperc telt el.

"Megfelelő variálásokkal elő lehet tehát idézni, hogy az információ a jövőből a múltba kerüljön."

Az is egy gyakori ismeretbeli hiba, hogy azt hiszi hogy információátadás történik. Az összefonódott pároknál nincs információtovábbítás az összefonódás által. Nem kauzalitás van, hanem korreláció. Méghozzá erősebb korreláció mint ami klasszikusan kijönne, ezért úgy gondolnak rá mintha biztos információátadás történt volna, pedig nem történt ilyesmi.

Amit el tudunk képzelni és amit mindenki ismer az a két eseménysor között fellépő összefüggés (korreláció) : . Vagy azt tesszük fel, hogy az egyik (mondjuk A) eseménysor oka a másiknak (B-nek), vagy mindkét eseménysort egy harmadikra (C-re), mint közös okra igyekszünk visszavezetni. (Előfordulhat ennek a két alapvető determinációs típusnak különféle arányú kombinációja is.)

A korreláció egyik típusa, amelynél az A a B oka,azaz egyenes irányú korreláció, a másik típusa a közös ok típusú korreláció.

Másmilyen fajta korrelációt nem tudunk elépzelni, de az összefonódott pároknál viszont ez van amit elképzelni nem tudunk, de matematikailag le tudjuk írni és kísérletileg ellenőrizni is tudjuk a modellt. Ennek a modellnek a neve : Bell-egyenlőtlenség.

#1: Ennyi értelmetlen baromságot is rég láttam összehordani. Remélem nem ilyen területen dolgozol, mert amit írtál az egyrészt érthetetlen, másrészt nem igaz.

#Kérdező: A kérdésfelvetés jogos, a kvantumkommunikáció bár még nem valóság, de ígéretes lehetőség. A fizika is fejlődik, attól hogy valami most még nem működik, a jövőben még működhet. (Ld. kvantumszámítógép, melynek működése szintén hasonló elven történik. Nagyon elrugaszkodva úgy is fogalmazhatnánk, hogy kvázi a jövőben rendelkezésre álló adattal számol, csak ott ez nem okozhat paradoxont.) Az összefonódott kvantumpárok ugyanis nem csak azzal hordozhatnak információt, hogy milyen spínre állnak be, hanem már azzal is, hogy szuperpozícióban vannak-e még vagy sem. Persze mindennemű megfigyelés hatással van rájuk, de folynak ilyen jellegű kutatások, hogy miként lehet ezt azonnali kommunikációra használni, például a Mars kolonizációja során.

Ilyen jellegű paradoxot több más szituáció is okozhat, a felvetés tehát jogos, mégha az első válaszoló nem is értette meg. A megoldást ott kell keresni, ahol a többi ilyen esetben is. A materialista fizika a determinisztikus szemlélete miatt ugyanis kizárja a szabad akaratot, és ugyanígy kizárja azon lehetőségeket is, melyek elágazásokat hozhatnának létre a téridőben. Egyszerűen fogalmazva, azon időutazások (mégha ez csak az információra is vonatkozik) nem valósulhatnak meg, amelyek befolyásolhatják a múltat. Ennek értelmezésére ajánlok egy kis videót. Dávid Gyula professzor nagyon jól és érthetően elmagyarázza mindezt, érdemes megnézni, meg fogod kapni a választ a kérdésedre belőle.

[link]

@09:30

Ebben nincs igazad, az összefonódáson kívül ki se tértél rá hogy miért ne lenne igaz amit írtam.

Dávid Gyula abban a videóban nem mond ellent ennek amit leírtam.

Az összefonódásról a BME-n kutatók éjszakáján beszélt Dr. Weiner Mihály fizikus, egyetemi docens : https://www.youtube.com/watch?v=KWUkMQ6mcUs

Ajánlom az egész videófelvételt : https://www.youtube.com/watch?v=KWUkMQ6mcUs

spoiler :

Kérdező feltette Föld-Mars vonatkozásában a kérdést "Ha itt valami változik mennyi idő múlva érzékeli a másik" , válasz 38:35-től : "Ahhoz hogy egy itteni dolog hatással legyen egy ottani dologra ahhoz elég sokat kell várni " [...] "A Föld - Mars távolság fényesebességgel tizenvalahány percek, ennyi kell legalább a kommunikációhoz. DE ÉPP EZ A LÉNYEG, EZ NEM KOMMUNIKÁCIÓ. Az egyik részecskén ilyen értelemben végzett mérés ilyen értelemben nincs hatással a másik részecskére."[...]

kedves kérdező, nem feltétlen bölcs dolog az OpenAI válaszát minden kritika és gondolkodás nélkül elfogadni.

Lásd például : https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__egyeb-kerdesek__1..

@07:18-as (9-es) választ.

A másik dolog, hogy az OpenAI-nak a betáplált információinak korlátja 2021-ig terjed. Így nem is tudhat a 2022-es fizikai Nobel-díjról melyet az összefonódott fotonokkal végzett kísérleteikért, a Bell-egyenlőtlenség sérülésének megállapításáért, valamint a kvantuminformatika területén végzett úttörő kutatásokért, a kvantumfizikai véletlen szerepének pontosításában végzett döntő fontosságú kísérleti bizonyítást 3 fizikus : Alain Aspect francia, John F. Clauser amerikai és Anton Zeilinger osztrák fizikus akik a 2022-es fizikai Nobel-díjat kapták.

Már a kérdés alapfeltevése is rossz.

Összefonódott kvantumpárok segítségével elvileg sem lehet információt továbbítani, mivel az összefonódott állapotok mérési statisztikáinak korrelációja csak akkor derül ki, amikor a két mérést végző személy utólag találkozik, és összehasonlítják a mérési adataikat. A mérések eredményei nem tudatos döntésen múlnak, hanem véletlenszerűek, és egyetlen nálam lévő részecske állapotának megmérése révén nem tudom eldönteni, hogy egy az összes többitől teljesen független részecskéről van szó, aminek épp annyi lett a spinje, amennyit mértem rajta, vagy egy összefonódott pár egy tagja, aminek a társát korábban már megmérték, és ezért én szükségszerűen azt az ereményt kaptam, amit.

A kérdés megfogalmazása is meglehetősen pongyola. Amit én ennek ellenére kihámoztam belőle, arra azt tudom mondani, hogy térszerűen szeparált mérések esetén - függetlenül attól, hogy ezek épp egy űrhajóban elvégzett méréseknek felelnek meg, vagy egy földi laboratóriumban történnek - ezeknek az idősorrendje vonatkoztatási rendszertől, azaz megfigyelőtől függ. Tehát az egyik megfigyelő számára A részecske mérése történik előbb, míg a másik számára B mérése. De ettől még az összefonódás miatti korreláció a mérések eredményében ugyanúgy meglesz.

@15:25

Ment a zöld, de még egy apróságot korrigálok rajta :

"összefonódott állapotok mérési statisztikáinak korrelációja csak akkor derül ki, amikor a két mérést végző személy utólag találkozik, és összehasonlítják a mérési adataikat"

1. : Nem feltétlenül szükséges ott lenni személynek, lehet automatizált rendszer is.

2. : Ha volt is ott mérést végző személy, akkor sem feltétele hogy találkozzanak, hanem egyeztethetnek úgynevezett klasszikus csatornán pl. rádióhullámok segítségével, a klasszikus csatornán maximum fénysebességgel kommunikálhatnak.

Megjegyzés:

Gyakorlati alkalmazása adattovábbítás kvantumkriptográfiával titoksítva, ami az OTP (one-time pad) megvalósítása ahol van egy kvamtum csatorna (összefonódott párokat felhasználva) és van egy klasszikus csatorna, pl. optikai kábelen. (A kvantum csatorna is lehet egy optikai kábelen). A kvantum csatorna alkotja a dinamikusan generált - majd a használata után eldobott - titkos kulcsot. A klasszikus csatonán a titkosított adatfolyam megy. (Dekódolás, enkódolás, a kvamtum csatorna validálása.) A klasszikus csatorna lehallgatható, a kém nem ér vele semmit. A kém, ha a kvamtum csatornát hallgatja le, akkor pedig összeomlassza a hullámfüggvényt, a validáláson nem fog átmenni. Azaz kellő mértékben a korreláció nem lesz meg. Ezzel meg lebuktatja saját magát. Persze ez csak nagyon dióhéjban az összefonódással implenetált OTP.

#7

Köszönöm a szőrszálhasogatást. :) Azért úgy érzem, hogy a lényeg átment.

A 61%-os válaszoló (aki feltételezhetően azonos a 2-essel) pedig keressen fel egy pszichiátert. Mert attól nem lesz igaza, hogy nyomja a piros gombot. Meg kéne tanulni az alapokat.