Ez esetben a földközéppontú vagy a napközéppontú világnézetet fogadnák el a tudósok?

A tudomany azt allitja amit a meresek igazolnak. Mivel itt van egy eleg egyertelmu meres, hogy van video hogy a nap van kozepen, igy egyertelmuen az a helyes. Attol meg ha konnyeb szamolni azzal hogy a fold van a kozeppontban akkor fognak ezzel szamolni, akkor is ha eredendoen nem ez tortenik, annyi kiegeszitessel hogy tudjak hogy az eredmenyt meg kell nezni hogy igaz-e.

De nem ilyen nagyon elrugaszkodott pelda ez. Például az anyagokban tudjuk hogy elektronok mozognak es nekik negativ toltesuk van. Na marmost hogy ha vegigmesz a matekon, akkor kijon hogy bizonyos esetekben ugy viselkednek ezek az elektronok kulso ero hatasara ugy viselkednek mintha negativ tomeguk lenne. Azaz ha peldaul jobbra huzza oket egy ero, akkor balra kezd el gyorsulni. Ez egy elegge nem hetkoznapi viselkedes. Ahhoz hogy a hetkoznapi dolgokhoz kozelebb keruljon, az elektronok helyett lyukakkal szamolnak, aminek ugyanakkora csak pozitiv tomege van, es az elektronnal ellentetben pozitiv toltese. Mivel mindenhol m*q jelenik meg a kepletekben, emiatt ha mindket tagot -1el megszorozzuk, ugyanazt a jelenseget tapasztaljuk. Azaz ugy szamolnak mintha egy pozitiv toltesu reszecske aramolna ott, mivel ezzel egyszerubb a szamolas, de valojaban tudjuk hogy ott negativ effektiv tomegu negativ toltesu elektronok mozognak.

Maga a felvetés jó ideje meghaladott és mai szemmel nézve egy kicsit értelmetlenné is vált. Kicsit hosszabban bele kell menni a történelemben hogy kiderüljön, hogy miért.

Az ókorban nem tudták, hogy milyen fizikai összefüggések határozzák meg az égitestek mozgását. Nyilvánvalóan a Nap mozgása volt a meghatározó, és az emberek többségében az alapértelmezett percepció az, hogy a Föld mozdulatlan, a Nap meg körbe-körbe jár, ergo a Nap kering a Föld körül.

Aztán jött egy spekulatív csavar. Az még úgy alapvetően megfigyelés kérdése – így a kor tudásához mérten még tudomány –, hogy itt a Föld felszínén ami mozog az idővel megáll. Az élő és élettelen dolgok múlandóak, meghalnak, elrohadnak, szétesnek, elrozsdálódnak stb… Az égitesteken meg azt látjuk, hogy azok nem lassulnak, nem kopnak el, nem változnak, a Nap is, a Hold is, a Jupiter is, meg úgy minden ugyanúgy mozog, ahogy száz éve is tette. Nyilván ma tudjuk, hogy hosszabb időtávra ez nem igaz, de az ókorban ez még mindig tudomány volt. És itt jött a spekuláció. Ha a égitestek egyfajta tökéletességet mutatnak, akkor „nyilván” az a pálya, amit követnek, az is tökéletes. A tökéletes forma meg a kör. Ergo az égitesteknek körpályán kell mozogniuk.

Ez annyira rányomta a bélyegét az európai tudományra, hogy aki égitestek pályájával foglalkozott, az mind körpályákkal akarta leírni az égitestek mozgását. Aztán mivel voltak jelenségek, amik nem passzoltak bele ebbe a képbe – pl. a bolygók retrográd mozgása –, így némileg engedve körpályákon mozgó körpályákkal kezdték modellezni az égitestek mozgását. Természetesen még mindig a Földet tekintették középpontnak és még mindig nem tudták, hogy mi határozza meg az égitestek mozgásának pályáját.

Aztán jött Kopernikusz, aki az addigra a sok pontosítás miatt igencsak bonyolulttá vált modellt akarta leegyszerűsíteni. Ehhez meglépte azt a húzást, hogy a rendszer középpontját nem a Föld középpontjába helyezte, hanem valahova a Föld és a Nap közé. Csak később húzták aztán be nagyvonalúan a középpontot nemes egyszerűséggel a Naphoz. A vicc az egészben, hogy Kopernikusz modellje végül bonyolultabb lett, mint amit egyszerűsíteni akart.

De még mindig valamiféle központban gondolkodtunk, és még mindig nem tudtuk azt, hogy mi határozza meg valójában az égitestek mozgását.

Jött Kepler, aki még mindig valamiféle középpontban gondolkodva, de immár a heliocentrikus világképből kiindulva az égitestek pályából írta fel azok mozgásának modelljét. A spekulatív körpályát fogadta el, hanem a pálya alakját a megfigyelésekből, mérésekből következtette ki. Így sikerült rájönnie, hogy a Mars bizony nem körpályán, hanem ellipszis pályán mozog, ahol a Nap ennek az ellipszisnek a gyújtópontjában van. Aztán ez lett továbbgondolva a többi égitestre.

Itt már a „közép” fogalma is kicsit módosult, hiszen a körnek egy pont a közepe, az ellipszis esetén a közép a bolygómozgás szempontjából nem annyira lényeges, hanem a két gyújtópont az, ami érdekes. A közép olyan közép lett, ami tulajdonképpen nincs középen.

Aztán jött Newton. Ő jött rá, hogy a testek, ha nem hat rájuk erő, akkor megőrzik a sebességüket. Ő jött rá, hogy egy testre ható erő egyenesen arányos a test gyorsulásával, illetve a test tömegével (F=m*a). Ő jött rá, hogy minden tömeggel rendelkező test között vonzóerő van (gravitáció), és ez az erő egyenesen arányos a két test tömegével, és fordítottan arányos a távolságuk négyzetével (F=G*m₁*m₂/r²).

Innentől tudjuk, hogy mi mozgatja az „ég fogaskerekeit”. Nem kell semmiféle középpontot feltételezni, meg pályát feltételezni. Vannak égitestek, azoknak van sebességük, azok vonzzák egymást, ami sebességváltozást okoznak és ezekből lehet felírni azt, hogy mi egy égitest pályája. Bármilyen viszonyítási rendszerből nézve kiszámolható ez, de ezek egymással ekvivalensek, azaz ha számításokat végzel, akkor ugyanarra az eredményre fogsz jutni, csak más-más viszonyítási rendszerhez képest.

És ma már nincs sem geocentrikus, sem heliocentrikus világkép. A naprendszernek van egy tömegközéppontja, ha ezt tesszük meg viszonyítási rendszernek, akkor minden ekörül kering. Ez nem esik egybe a Nap tömegközéppontjával. De mivel a naprendszer tömegének a 99,86%-át a Nap adja, így ez a rendszerközéppont – a rendszer méretéhez mérten – nincs túl távol a Nap tömegközéppontjától. Viszont mivel a Jupiter az összes többi bolygó össztömegének kb. a két és félszerese, így van annyira jelentős hatása, hogy a Naprendszer tömegközéppontja a Nap felszínén kívül helyezkedik el.

Persze felírhatod azt, hogy melyik égitest hol lesz egy adott pillanatban a Föld egy kitüntetett pontjához viszonyítva is, a Naphoz viszonyítva is, meg a üstököshöz viszonyítva is, ezek mind ekvivalensek lesznek. Teljesen mindegy, hogy mihez képesti pozíciókat számolsz, a számítások egymással egyenértékűek lesznek. Pl. hogy mikor lesz Napfogyatkozás, vagy mikor lesz a Merkúr, a Föld és a Szaturnusz egy egyenesen, az mindegyikből ugyanarra az időpontra fog esni.

Innen már csak praktikum kérdése, hogy azt a modellt válasszuk, ahonnan nézve a képletek nem bonyolódnak túl. Ez nyilván egy inerciarendszer lesz, és a dolog matematikája miatt a rendszer tömegközéppontja lesz ez a viszonyítási pont. Egy olyan középpont, ahol tulajdonképpen nincs semmi, és minden ekörül forog.

Mondok egy példát. A vidámpark bejáratában álló Aladár számára a körhintán ülő Béla mozgása szimpla körmozgás, aminek viszonylag egyszerű képlete van. A szinuszhullám alakú hullámvasúton ülő Cecil mozgásának is egyszerű képlete van. Béla nézőpontjából Aladár mozgása szintén egyszerű körmozgás, csak fordított előjellel. Cecil nézőpontjából dettó, Aladár pályája szinuszhullám lesz, csak fordított előjellel. Ami bonyolultabb az Cecil pályája Bélához képest és viszont. De mindegy, mert ha ismert az egyik, abból kiszámolhat a másik kettő így is úgy is, teljesen ekvivalensek lesznek ezek a képletek, maximum az egyik szempontjából mindkettő egyszerű, a másik szempontjából meg az egyik egy kicsit hosszabb, bonyolultabb képlet lesz. De ugyanaz fog kijönni belőlük.

Szóval a „mi van középen” ma már nem egy értelmes kérdéskör. Maximum az maradt értelmes kérdéskör, hogy hol van a Naprendszer tömegközéppontja. Azt meg már régóta ki tudjuk számolni.

~ ~ ~

> Tegyük fel, hogy földközéppontú leírással nagyon könnyű számításokkal nagyon pontosan meg lehetne mondani a bolygók jövőbeli helyét.

Ez amúgy is egy aluldefiniált feltevés. Pontosan tudni kellene, hogy mik ezek a hipotetikus képletek, miért is lenne ezzel pontosabb számítást végezni, mint más, szintén ismeretlen képletekkel. Ez kicsit olyan kérdés, hogy mi lenne, ha az elefánt könnyebb lenne egy hangyánál, akkor melyik bírna el nagyobb súlyt. A fene tudja. Az elefántot vesszük kisebbre? A hangyát nagyobbra? Vagy mindkettőt? Az anatómiájuk így se úgy se maradna ugyanaz, akkor most pontosan melyik állatnak milyen is lenne az anatómiája? És az életmódja? És még az a kismillió paraméter, amit még tudni kellene a válasz megadásához.

A tudomány nehogy már azért fogadjon el egy nézetet, mert azzal könnyű számolni! De tudok jobbat, ne is nézzünk ki a naprendszerünkből. Már se lesz érdekes kérdés, hogy van e sötét anyag, vagy sem. xDDDD

Amúgy meg egy videóban valaki azt állította, hogy egy adott elméletet jó lenne elfogadni, mert az megoldana számos kérdést napjainkban. Asszem ha nem létezik 3 dimenzió csak kettő, akkor rengeteg számításbeli hiba kiküszöbölhető. Tehát ha a 3D képet amit látsz, az amúgy 2D-s, akkor egy csomó mai probléma megoldódna. De nehogymár azért fogadjanak el valamit, mert azzal könnyű számolni. Ezt így nem szó szerint mondta, de így ez a lényeg kb, remélem ez a 3D vs 2D helyzetnél volt. Bár a videó arról szólt, hogy jó lenne elfogadni, nem arról, hogy jó lenne mindenképpen elfogadni, vagy hogy mindenképpen fogadjuk el.

Bár egy tudóst is meghallgatnék ezzel kapcsolatban, hogy ő mit mond erről.

Amúgy ha már téma a sötét anyag, akkor a sötét anyag az ma bizonyítva van vagy sem? Mert mi van ha azt mondjuk, hogy nincs ilyen anyag, csak a szimpla gravitációfelfogásunk helytelen.