Szerintetek a jó és rossz tulajdonságokért is a gének a felelősek?

Szinte minden tulajdonságot a gének ÉS a környezet együttesen alakítanak ki. Ezért van az, hogy egy ikerpár két tagja lehet különbőző. Máshol vannak anyajegyeik, más a személyiségük is.

Sok genetikai betegség létezik, mint pl a Down kór, a Huntington betegség, de minden más csak hajlam szinten öröklődik. Pl ha vki felmenői közt sok a tumoros, akkor nagy az eséle, hogy ő is rákban hal meg, de egyáltalán nem biztos. Nyílván, ha dohányzik, egészségtelenül él, nagyobb a rirzikó, de az is lehet, hogy egy látszólag egészségesebb (nincs a felmenői közt olyan, akit a rák vitt volna el) ember, aki iszik, dohányzik, magas a koleszterinje hamarabb lesz rákos.

A "szellemi képességekért" (értem itt: vki jószívű vagy gonosz, stb) pedig egyértelműen nem csak a gének felelnek. Van szerepük a jellem kialakításában, de a nevelés is döntő fontosságú.

Amit a második (hecrat) mond, azt a harmadik addig csavargatja, míg csak megkapja belőle a hülyeséget. Magam is biológus vagyok, genetika a tágabb szakterületem. Úgyhogy van egy kis rálátásom a dologra. Kezdjük is az elején.

1. Jó és rossz tulajdonságok.

Hát ugye az embernek van egy halom tulajdonsága. Az első és legfontosabb, hogy a tulajdonságok túlnyomó többsége minden egyes emberre igazak. Ugyanannyi kezünk és lábunk van, ugyanannyi vesénk, stb. Ezekkel nem érdemes foglalkozni, mert mondjuk a vesék száma alapján nem nagyon tudjuk csoportosítani az emberiséget. Ezeket a tulajdonságokat egyébként valamilyen módon mindet a gének határozzák meg.

Aztán vannak azok a tulajdonságok, amik varianciát mutatnak. Ezen belül vannak a diszkrét és a folytonos tulajdonságok. Diszkrét például a nem (vagy fiú vagy lány), folytonos például a magasság, mert van aki 175 cm, van aki 175,1 cm, stb. Ezek közül némelyik mérhető, némelyik nem. Mérhető tulajdonság például a méret (hány cm magas), erő (hány kilót nyom fekve), IQ (hány pontot ír egy IQ teszten), nem (vagy nem pontosan) mérhető a kedvesség, az agresszió és egy halom egyéb "belső" tulajdonság.

Eleve nehéz megállapítani azt, hogy akit mi kedvesnek tartunk, az tényleg kedves-e, vagy csak a mi ízlésünk fura. (Ugye arról nem nagyon lehet vitatkozni, hogy XY 175 cm magas-e vagy sem, mert meg kell mérni. De hogy XY jófej-e...)

Innentől kezdve viszont mi a jó és mi a rossz? Ezek nem biológiai kategóriák. Biológiailag az a rossz, ami az egyed életét gátolja, pl születési rendellenesség. Hogy valaki kedves-e, az nem ilyen kategória. Vagy például van olyan lány, aki a túl izmos fiúkat már nem szereti. Most akkor az izmosság egy bizonyos szint fölött már rossz tulajdonság? Sőt, ha jól belegondolunk, akkor az ízlés is egy tulajdonság. Tehát maradjunk egyelőre annyiban, hogy vannak tulajdonságok, és hogy ezek jók-e vagy rosszak, az már nem a mi tárgykörünk. (A rossz tulajdonságot a társadalom határozza meg rosszként, és egyáltalán nincs összefüggés aközött, hogy egy tulajdonságot rossznak nevezünk, és aközött, hogy genetikailag van-e meghatározva.)

2. Genetikailag meghatározott tulajdonságok

Namost a varianciát mutató tulajdonságoknak csak egy nagyon kis hányada olyan, amit egyértelműen és közvetlenül gének határoznak meg. (Ugye mondtuk, hogy a varianciát NEM mutató tulajdonságokat viszont gyakorlatilag 100%-ban a gének határozzák meg.) Variáns és genetikailag meghatározott a nem, a rassz, bizonyos külső jegyek (szemszín pl). Vannak olyan tulajdonságok, amiket a gének csak kicsit befolyásolnak, és olyanok is, amiket szinte egyáltalán nem.

Az emberek azt hiszik, hogy a DNS gyakorlatilag egy pontos tervrajz az emberről, mint egy ház tervrajza. Például ha egy háznak lerombolják a felét, akkor a tervrajz alapján vissza tudjuk építeni. De a gének nem így működnek, hanem egy végrehajtási utasítást kódolnak, vak munkásoknak. Az egyiknek ezt mondják: Fogj egy téglát, menj öt lépést, és tedd le a téglát, gyere vissza, vegyél új téglát, amíg van tégla. A másiknak azt mondják: Tedd le ezt a csövet ide. A haramadiknak azt mondják: menj öt lépést, találni fogsz téglákat, meg egy csövet, rakd végig téglával a cső mentén. Később a szökségtelen részeket elbontják, így ha a ház félig elpusztul, nem lehet újra építeni. Nem lesz ott a cső, ami mellett a téglákat végig kéne rakni.

3. A környezet

Na és ha már itt tartunk, akkor egy kicsit mindenképp beszélnünk kell a környezetről. A környezet az minden, ami nem genetika. Környezet a kaja, a hőmérséklet, sőt, tulajdonképpen önmagunknak teremtünk környezetet a saját viselkedésünkkel. Például ha sokat gyúrunk, és ettől erősebbek leszünk, az környezeti hatásnak minősül, pedig mi magunk találtuk ki, hogy gyúrni akarunk. Ha nem szeretünk egy kaját, az olyan, mintha a környezetünkben nem lenne az adott kaja. Viszont a környezetünk vissza hat ránk, így ha mondjuk kerüljük a zöldségeket, akkor nem eszünk elég vitamint, amitől betegek leszünk, amitől meg talán depressziósak, amitől a társaságot is kerülni fogjuk, stb. Ez most egy sarkított példa volt, de jól látszik, hogy gyakorlatilag az életünk java részét a magunk teremtette helyzetben éljük.

4. A jellem és az agy

Na nézzük egy kicsit a jellemet. Először is le kell szögezni, hogy jellem alatt a viselkedést értem, hiszen ami belül van, azt sehogy sem tudjuk mérni. A viselkedés nagyon tág fogalom, benne van, hogy valaki mit mond (elmond-e egy titkot; hazudik-e; sokat vagy keveset beszél; csak önmagáról beszél-e; stb), valaki mit tesz vagy nem tesz, és hogy milyen arcmimika társul mindehhez (vagyis fanyalogva teszi vagy mosolyogva, sokat mosolyog-e, stb). A mások jellemét kizárólag ezekből szűrjük le, hol helyesen, hol tévesen. Például aki gyakran és mosolyogva kicseszik másokkal (vagyis olyat tesz, amiről köztudomású, hogy a másiknak rossz, amiből arra következtetünk, hogy szándékosan csinálta), arra azt mondjuk, hogy gonosz.

Semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy konkrét jellemvonások genetikailag meghatározottak lennének. Nagyon sokan próbálják a saját rossznak vélt tulajdonságaikat (pl kövérség, agresszió) genetikával magyarázni, mert így elhárul a felelősség, nem kell törekedni a változásra, sőt, még az a genyó, aki egy öröklött rossz dolog miatt, amiről szegény kövér/agresszív ember nem tehet, bántja a szegény emberünket. Csakhogy az ilyen szenzációs „megtalálták a kövérség/agresszió génjét” hírekről rendre kiderült, hogy egy minimális pozitív korrelációt találtak a kettő közt, de ez egyben azt is jelenti, hogy nem lesz minden hordozó ténylegesen kövér/agresszív, és nem minden kövér/agresszív ténylegesen hordozó. Vagyis a genetikailag meghatározott vonások inkább csak egy pici hajlamot adnak, mintsem kőbe vésett sorsot.

Ehhez tudni kell, hogy hogyan működik az agy, ami ugye meghatározza az ember jellemét. Az egy egy bonyolult hálózat, ami a kezdeteknél mindenkinek kb ugyanúgy néz ki, a fejlődési program mindenkinél nagyjából ugyanaz. A fejlődés során azonban a nem használt idegsejt kapcsolatok elmúlnak. Vagyis egy kisbaba agya még gyakorlatilag bármire képes lehetne, amire az emberi agy képes lehet, de az idők során valamerre elindul, és ezt a valamerre indulást 99,9999%-ban a környezet határozza meg. (Persze nem azt mondom, hogy megfelelő neveléssel mindenre képes szuperembert kapunk, mert egyes fejlődési irányok kizárják egymást. Inkább azt mondom, hogy eleinte még bármit lehet választani.)

Mégpedig azzal, hogy a környezet (a többi ember, de akár az, hogy mit kap enni) a megfelelő időpontban a megfelelő ingerrel idomítja az agyat. Ha például egy gyerek adott idős koráig nem tanul meg beszélni, akkor utána már nem is fog, kész, az idő lejárt, a beszédre kijelölt régió, mivel nem érte elég inger (nem beszéltek a gyerekhez), nem fog működni. Macskán bizonyították, hogy ha a kismacska csak függőleges vonalat lát, akkor a vízszintest látó idegsejtek nem fognak kialakulni, a macska nem látja a vízszintest, csak ha elfordítja a fejét (akkor meg a függőt nem látja).

Az ilyen agreszióra hajlamosító gének pusztán annyit tesznek, hogy az ilyen gyerek mondjuk 50 pofon után lesz agresszív, a másiknak meg mondjuk 65 kell. De magát az agressziót a nevelés alakítja ki.

Persze még millió olyan hatás létezhet, ami befolyásolja a jellemet, pl a csoki evése hathat az agy egyes szinapszisaira, és mondjuk ha a gyerek sokat eszik csokit (vagy mondjuk az ő szervezetére genetikailag jobban hat a csoki), akkor ugyanaz a nevelés más eredményt érhet el. Igazából ezt nem tudjuk. Sőt, igazából gyakorlatilag semmit nem tudunk.

Viszont vannak olyan emberi tulajdonságok, amik mindenkire jellemzőek (azaz felmerül a genetikai meghatározottság), és mégis rossznak tarjuk őket. Ilyen például az, hogy alapvetően önző lények vagyunk, akik nem gondolnak a jövőre. Ugye elvben mindenki mondogatja, hogy a Föld így meg úgy, és sokan próbálnak is tenni érte, de ha a saját gyerekünk beteg lesz, akkor mindent sutba dobva rohanunk a kórházba kocsival, vesszük a gyógyszert, stb. Ez hosszú távon a Földnek rossz, hiszen környezetszennyezés árán mentünk meg valakit, akivel eggyel több ember lesz. Ez egy erősen belénk égett tulajdonság, minden emberre jellemző, és mégis rossz.

Összességében tehát azt kell mondanunk, hogy egyrészről a jó/rossz jellembeli tulajdonságok nagyon kis részben vezethetőek vissza genetikai varianciára, sokkal inkább környezeti hatásokra. Akár jellembeli, akár testi, a varianciát nem mutató tulajdonságok általában genetikailag meghatározottak. A varianciát mutató tulajdonságok közül főleg a folytonos varianciát mutatók és a jellembeliek (viselkedés beliek) viszont többnyire környezeti/életmódbeli, és nem genetikai meghatározottságúak. Továbbá maga az, hogy mit értünk jó/rossz tulajdonságon, az részben a saját tulajdonságunk, részben pedig konvenció.

Helló. :)

Ha az ember jellemével kapcsolatban kérdezed, akkor azt tudom mondani, az előttem szóló ember kommentjét belevonva, hogy Te magad HATÁROZOD MEG milyen vagy e szempontból, a környezeted, vérmérsékleted és neveltetésed befolyásol csak(nem hiába tudunk ezekről keveset, a viselkedésről). Te bármilyen élethelyzetben tudsz akárhogyan dönteni...Ha belemélyedsz, ezek a tulajdonságok ellentétpárokban jelennek meg életünkben, és azt nevezzük ezekből rossznak, ami a közösséget szétszedi, a harmóniát felbontja az együttélésben...példa mondjuk egy türelmes/türelmetlen, szerintem simán leelemzed. Szóval hiába van benned a vérmérsékleted miatt, vagy a környezeted miatt, ahol felnőttél, hogy nem akarsz várni, amíg kész van valami...meg tudod tenni, hogy lenyugtatod magad, és úgy állsz hozzá, hogy úgy is kész lesz, mert az idő eltelik...vagyis türelmessé változtatod magad arra az szituációra. Ezt persze lehet fokozni, és teljesen elhagyni a hajlamot a rosszra. Viszont nagyon érdekes az amit az önzéssel kapcsolatban mondd a kedves hozzászóló...ebben lesz a megoldás...ugyanis ez az egyetlen egy tulajdonság, amiből a többi negatív kiemelkedik, amiből a többi eredeztethető...hiszen bármelyik közösség elleni jellemvonást használunk az önzés, hiszen nem foglalkozunk a közösséggel. De mivel az ember ezt az evolúció félreértelmezett tanítása miatt természetesnek, elfogadottnak tartja, ezért saját elméjük valódi hatalmát csökkentik le...korlátot rakva magukra, hogy nem képesek változtatni, de ha most belemegyünk a dologba, azért van a bolygónkon, mind a környezetszennyezés, mind a szenvedés...mert az ember önző...és nem változtat rajta, pedig képes rá...mindent behabzsol, gyűjtöget...háborúskodik és sorolhatnám...mind mind azért, mert önző. Hatalmas tévedésben van az emberiség egyébként a létezésével kapcsolatban, pedig olyan kézenfekvő a szabály és a rendszer, és e tévedés miatt van bennünk meg az önzésre való hajlam...amit belátással, megértéssel és türelemmel lehet legyőzni, vagyis az önzetlen, erkölcsös oldalunkkal. mert igaziból ha elmélázunk ezen, akkor a bizonyos döntéseknél mindig kétféle választásunk van...az önző...vagy amikor a belső hangra(lelkiismeret, ugye ez sem véletlenül szól) hallgatunk, az önzetlen...mi választunk...az önző hangja kiabál és győzköd, szenvedtetve minket...amíg a lelkiismeret hangja halk, világos és biztos, és mindig a te javadat akarja...mert igazából a mélyebb valód az.

A kérdésre válaszolva tehát, nem a gének felelősek a tulajdonságokért, hanem maguk az emberek...a "gének" befolyásolhatnak...de nem meghatároznak. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

"LastOne.Left"

Azon kívül, hogy megint próbálsz a tudomány rovatban hittéríteni, a kommented gyakorlatilag teljes egésze tévedés, hülyeség vagy szimplán bizonyítatlan. Az egyetlen dolgot, ami korrekt, már elmondták előtted.

Igen igen, már figyelmeztettek, hogy a tudomány csak a köztes dolgokat, a "kölcsönhatásokat" képes vizsgálni...ami azon túl van okként, "eredetként" azt nem igazán elemzi...Mindenesetre kiegészítettem az előttem szóló válaszát, azokkal a dolgokkal, amit a tudomány figyelmen kívül hagy. Ő is leírta, hogy biztosan nem a gének felelősek a viselkedés formulákért...és azt is leírta, hogy gyakorlatilag semmit nem tudhatunk biztosra...Szóval én azt állítom, hogy az egyén képes saját maga változtatni a hozzáállásán, viselkedésén...a környezete változtatásával akár, de szimplán belátással is. :)

Nem hiszem, hogy bármi értelmetlen dolgot írtam volna...és olyan dolgokról beszéltem, amik létezéséről tudunk...csupán nem fordítunk rá komoly figyelmet. ha pedig te bezárod magad...ám legyen, te dolgod, de ettől függetlenül ha tudok, miért ne segítsek? :P

üdv

25/F

LastOne.Left