Azt hogyan képzeljem el,hogy a fénynek kettős természete van és ha nézem akkor hullámként viselkedik ha nem tekintek egy adott pontra akkor pedig részecske? Vagy valamit félre értettem

Nem. Teljesen félre érted.

Bizonyos kísérletekben hullámként viselkedik (pl. amikor egy lencsén halad át, tükröződik stb.). És vannak kísérletek amikor részecskeként viselkedik (pl. fény-elektromos hatás ld. fotocella, vagy a fényérzékelő /pl. egy távírányító esetén a vevő egység amira ráírányítod az infra fényt). Nem attól függ, hogy a pontot nézed vagy sem. Aztól függ mi a kísérleti elrendezés.

Nézzünk egy konkrét kísérletet:

- kilősz egy atomból egy fotont. Nem lehet fél, vagy másfél fotont kilőni, tehát itt részecske. Akkor is részecske, ha nézed, és akkor is, ha nem.

- ez a foton átmegy valamilyen résen. Ha egy kettős rés van ott, akkor MINDKETTŐN átmegy, majd interferál saját magával. Tehát akkor ez itt egy hullám.

- miután eltérült valamerre, becsapódik egy ernyőn. Mivel nem tud fél, vagy másfél foton becsapódni, ezért itt is részecske.

És ez egy darab foton volt!

Még egy érdekesség: azokon a helyeken, ahol nem kényszerítettük semmire (tehát nem volt se rés, se ernyő) - NEM TUDJUK, hogy micsoda. Ezeken a részeken se nem részecske - se nem hullám, hanem valami más, amit még nem ismerünk.

Amúgy ez nem csak a fotonra igaz, hanem bármiféle anyagra.

A különbség a hullámhossza: amíg fotonból könnyen lehet látványos interferenciaképet csinálni, tehát könnyen eltérül, addig a nehezebb részecskék hullámhossza sokkal kisebb, tehát szűkebb réseken térül csak el.

A legnagyobb részecske, amit még sikerült eltéríteni, az a 60 szénatomból álló fullerén gömb.

Van olyan értelmezés a kétréses kísérletre, hogy amikor létrejön egy foton elindul egy valószínűségi hullám és szétterjed a környezetben, közben esetleg interferál visszaverődik, stb. A valószínűségi hullám erőssége ad egy megtalálási valószínűséget, ezalapján a foton találomra választ egy utat. Megfigyelni mindíg csak fotont lehet, de a valószínűségi hullám, egy hullám.

Ha berakasz egy megfigyelő eszközt az egyik résbe, azaz megfigyeled a fotont, azzal megzavarod a valószínűségi hullámot. Nem keletkezik interferencia kép a két rés mögötti ernyőn. A megfigyelés megváltoztatja a kísérlet kimenetelét.

Kicsit olyan ez, mint egy római kori sebészeti bavatkozás. Vagy felvágod a beteget, vagy nem látod, hogy mi a rendellenesség, ha vágsz, azzal befolyásolod a páciens kilátásait. Csak úgy néz ki, hogy ebben a világban nem a technika hiányossága, hogy vágás nélkül nem látsz semmit, hanem egyszerűen a fizika törvényei tiltják.

Az alapprobléma az, hogy mindenki úgy próbálja megérteni a hallottakat, hogy megpróbál visszaemlékezni saját tapasztalataira. Akik jártasak a kvantumfizikában, több dolgot megértenek, de nem mindent. Ezért volt például vita e témában Bohr és Einstein között. Az idei Nobel díjat az a csoport kapta, amely pontot tett a vita végére, nem Einstein nyert.

Akinek ilyen tapasztalata nincs, marad a makroszkópikus világban szerzett tapasztalata. És az nem magyarázza e problémákat.

A kettős természet a világ két lehetősége: vagy anyag valami, vagy nem. A kvantumfizika jelenségeivel az a probléma, hogy arról nem lehet konkrét tapasztalatunk, mert mi makrolények vagyunk. Van viszont egy apparátusunk, a matematika, amely igyekszik ellentmondásmentesen leírni a jelenségeket. Ez a mi számunkra azt jelenti, hogy megalkotunk egy olyan matematikai modellt, ami jól leírja a tapasztaltakat. Itt konkrétan azt, hogy a kvantumvilág jelenségeit egy valószínűségi hullámfüggvénnyel írjuk le. A mérés a kvantumokkal való kölcsönhatást jelenti, és ettől a kvantumok a mérőeszköz sajátosságait tükrözik vissza. Gondoljuk meg, amikor egy ember súlyát mérjük, az a mérleg és az ember kölcsönhatását jelenti (az ember a gravitáció folytán nyomja a mérleget, ami visszanyom - ezért nem mozdulunk el - de az az emberen nem idéz elő érzékelhető változást. A kvantumon igen, mégpedig azt hogy a mért elem beáll a mérőeszköz "sajátállapotába", ezt tudjuk regisztrálni. A "nem tekintek arra a pontra" azt jelenti, "nem gyakorolok rá hatát, így nincs kölcsönhatás, amit érzékelhetnék".