Miért van az, hogy élő emberként a testemet felépítő vegyületek között van egy vonzás és miért van az, hogy a halálommal ez a kapcsolat megszűnik és szétesek?

Amíg élsz, folyamatosan lélegzel és folyamatosan eszel. Amíg ez a kettő fennáll, addig energiát termelsz. Az energia java részét arra fordítja a szervezet, hogy ne repüljenek szét a vegyületei.

Dolgokat egyben tartani energiába kerül. A vegyületeid folyton szétfele akarnak repülni, és amint nincs energia egyben tartani őket (mert meghalsz), szét is repülnek.

Hu, hát ez egy elég elvont kérdés, de megpróbálom kémiai szempontból megközelíteni. A szervezet molekuláiban úgynevezett elsőrendű kötések vannak, ezek tartják össze a molekulákat. Ha ezt megfoghatóan kéne leírnom, talán úgy lehet a egy egyszerűbben elképzelni mintha az atomokat cérnával összekötnénk mint a szöveteket.

Viszont mivel a szervezetünk nem csak egy nagy molekulából áll kell lennie egy erőnek ami összetartja a sok kis elemet. Ezek a másodrendű kötőerők, ezek molekulák között jönnek létre, és azokat tartják egymáshoz.

Ezeket úgy lehetne elképzelni mint az elektrosztatikus vonzást, vagy a mágnesességet. Nem olyan erősek mint az atomok közti "cérna" de összetartják a dolgokat.

Viszont ezek nem elég erősek hogy hosszú távon kitartsanak, ezért ezeket folyamatosan javítani kell. Ha él a szervezet ezt különböző enzimek az immunrendszer és sok ezer más biológiai mechanizmus dolgozik azon hogy ezek a másodlagos kötések rendben maradjanak. Valamint hogy új molekulákat hozzon létre és építse be a többi közé.

Ha nem él a szervezet ezt nem tudja megtenni, ezért megindul a bomlás. Viszont ha megfelelő körülmények közt tartjuk a testet nagyon sokáig nem indul meg a bomlás. Mivel a test lebontását apróbb szertevetek baktériumok bogarak, gombák végzik. Ha ezek nincsenek jelen a test nem bomlik le.

Ez persze nagyon leegyszerűsített magyarázat volt. Ez a téma sokkal inkább biológia mint kémia, nem is értem hogy miért nem azt tageltedbe.

"Miért van az, hogy élő emberként a testemet felépítő vegyületek között van egy vonzás és miért van az, hogy a halálommal ez a kapcsolat megszűnik és szétesek?"

Hát erre viszonylag egyszerű a válasz. A vegyületek közötti vonzó kölcsönhatások nem szűnnek meg attól, mert meghal a szervezet.

Ha belegondolsz, bizony életed során is bőven repkednek szét az atomjaid. Például a légzésed során elég sok szénatomot veszítesz, de más úton is veszítesz molekulákat. Folyamatosan cserélődnek az atomjaid, molekuláid. Tehát nem attól vagy élő, hogy azok a bizonyos atomok megvannak benned.

Az élőlényekre érdemes inkább rendszerként gondolni: egy élőlény tulajdonképpen egy olyan rendszer, ami képes fenntartani a saját rendezett állapotát (és persze általában sok minden mást is csinálni - például szaporodni). Addig tekintjük élnek az élőt, amíg a saját rendszerei képesek fenntartani a rendezettségüket. Ha a rendszerek működése súlyosan károsodik, már nem tudják fenntartani a működésüket, a rendezettség megszűnik, így viszont ezek az önnfentartó rendszerek is leállnak, így az egész rendszer elpusztul.

A halottakat főleg a különféle baktériumok bontják le. Ha ezeknek az életfeltételeit pl. a vizes közeget megszüntetjük, akkor a test egyben marad. Pl. a száraz környezetben mumifikálódott testek.

Vagy, ha a testet fertőlenítjük, akkor is sokáig változatlan lesz: húskészítmények. Vagy ha lehütjük, lefagyasztjuk és ezzel megállítjuk a baktériumokat.

Az egész kőszénkészletünk annak köszönhető, hogy akkoriban még nem voltak fabontó gombák.

Amelyik fa (inkább páfrány) régen elpusztult, az ott maradt a helyén, és nem történt vele semmi. Így került a többségük aztán a föld alá, ahol elszenesedett.

Halálod után az anyagcseréd leállása miatt "esel szét", nem amiatt, mert a testedet építő vegyületek atomjait ne tartaná már össze semmi.

A tested működése materiális szempontból nem más, mint kémiai folyamatok bonyolult rendszere. Amíg élsz, az egyensúlyt alapvetően az határozza meg, hogy eszel, iszol, mozogsz, lélegzel, hőt termelsz, az immunrendszered küzd a kórokozókkal szemben, stb. Amint ezek a halál miatt leállnak, más lesz az egyensúlyi állapot, a sejtjeid meghalnak, szétesnek, elbomlanak, nem termelődnek benned új vegyületek a bevitt anyagokból, a testedbe és testedre jutó baktériumok, gombák ellen már nem küzd semmi, és szép lassan elbomlasz. Ennek mikéntje és gyorsasága függ a környezettől, ami a halálod után körbeveszi a testedet. Természetes környezetben ez gyorsabb, míg egy elszigetelt, mesterséges, hűtött környezetben lassabb.

A testedben levő DNS alaphelyzetben is kb. fél óránként eltörik valahol.

A sejtjeid ezt javítják, amíg működnek, és amíg tudják.

Ugyanígy a sejtjeid egyéb részei is sérülnek, és ezt is javítják, amíg élsz.