Az állatok esetében beszélhetünk anyai szeretetről, amikor a nőstény védi a kicsinyeit, vagy másról van ott szó?

Figyelj, nem vagyok egy tudományos valaki, aki ezt bebizonyítja, de azt feltételezem, hogy az olyan alapvető érzelmek, mint a félelem, düh, szeretet, elégedettség, éhség, kíváncsiság, izgalom, figyelj rám, stb... rendesen meghaladják visszafelé időben az embernek nevezett faj létrejöttét. Egyszerűen látszik az állaton, sőt körülbelül ezek kifejezésére terjed ki a hang és egyéb gesztikulációs képessége az állatnak, amit ha nem teljesen zokni a gazdi, akkor még ő is szituációból megérti. Elkommunikálnak. Elég nehéz lenne azt gondolni, hogy még ez is valami öntudattalan robotikus kényszermozgás, mint valami véglénynél.