Egy szendvics meddig maradhat a világűr üres vákumába hogy az még ehető maradjon?

Hát az űrállomás környékén nagyjából 150-180 fokosra melegedne fel a szendvics, ha nem kerül árnyékba és folyamatosan süti a Nap (mégis, mi mögé tudna elbújni?). Emiatt a víz ami benne van az gőzzé válik, és gyorsan elhagyja a szendvicset (ezen az űr vákuuma is segít). Ez valószínűleg sokkal hamarabb játszódik le, mintsem meg tudna romlani a szendvics. Víz nélkül pedig sokáig elvan "ehető" állapotban (legalábbis beteg nem leszel tőle, legfeljebb rágóizom-görcsöt kapsz mire megeszed).

Aztán pár év-évtized alatt a Nap UV-sugárzása, a napszél meg hasonlók következtében a kémiai kötések felszabadnak benne, és az összetevői lassan elillannak belőle (főként hidrogén, nitrogén, oxigén, szén, meg némi sók, ásványi anyagok).

"ha nem kerül árnyékba és folyamatosan süti a Nap (mégis, mi mögé tudna elbújni?)."

Nincs megadva, hogy milyen magasan és mennyi ideig van a hamburger az űrben, de feltételezhető, hogy hosszabb ideig. Ezalatt együtt kering a többi űrszeméttel a föld körül és időnként óhatatlanul is földárnyékba kerül.

Úgy nem romlana meg, ahogy a Földön megromlik (penészes, bacis, büdös). Viszont az egy jó kérdés, hogy az extrém UV és egyéb körülmények hatására nem zajlanak-e benne olyan reakciók, amik mérgezővé teszik.

Most olyasmira gondolok, hogy például a krumpli olajban való sütésekor akrilamid keletkezik, ami felvet bizonyos kérdésket a sült krumpli fogyasztásával kapcsolatban. Ez nem nagyon triviális, utólag (amikor már rájöttünk hogy így van) persze könnyű megmagyarázni, de senki se jósolta meg előre, pusztán a krumpli és a sütési folymat ismeretében.

Ugyanígy, ha az űrben végbe megy valami reakció és a szendvics mérgezővé válik, azt utólag biztos meg fogjuk tudni magyarázni, de előre lehetetlenség megjósolni.