Miért hűl le egy oldat, ha épphogy a belső energiája nő?

Ha endoterm az oldódás, akkor energiabefektetés szükséges hozzá. Közvetlenül ez az energia az oldat hőenergiájából fog származni. Máshogy megfogalmazva ha az oldódás gyors, lényegesen gyorsabb, mint a hőátadás az edény fala és az oldat között, akkor az oldódás alatt az oldat belső energiája nem fog érdemben változni, csak a hőenergiája fog átalakulni az oldódáshoz szükséges energiává.

Természetesen miután az oldat lehűlt, hidegebb lesz, mint az edény fala, akkor az edény hőt fog átadni az oldatnak, és az is le fog hülni, így fog növekedni az oldat belső energiája.

Az endoterm oldódás hőt vesz fel a környezettől. A hő áramlás iránya a magasabb hőmérsékletű helyről történik az alacsonyabb hőmérsékletű hely felé. A rendszer csak addig tud felszívni hőt a környezetétől,amíg alacsonyabb a hőmérséklete.

Ha kint tíz fok van, nem tudom beengedni az ablakon a benti tíz mellé, hogy bent 20 fok legyen.

A só részecskéi egy magasab potenciálú szintre lépnek.

Ehhez az energiát a részecskék mozgási energiája szolgáltatja.

Olyan, mintha lenne egy asztalon egy edény, a padlón pedig labdák pattognának össze-vissza. Azok a labdák, amik megugorják az asztal szintét bele tudnak ragadni az edénybe. Így csökken az átlagos "pattogási magasság" csak a picit pattogók maradnak. = Csökken a hőmérséklet.

Ha csak ennyi lenne így elmondva, megszegné a termodinamika második törvényét, mert az entrópia spontán folyamatban nő!

De én most effektíve csak a termikus entrópiáról beszéltem.

Van egy konfigurációs tag ami ha elég nagyot nő, kompenzálni tudja a termikus entrópia csökkenését.

Pl. Több részeke jön létre, ami új módokon tud mozogni.