Egy nukleáris háború pusztítását (és az azt követő nukleáris telet és radioaktív sugárzást) követően a Föld valamennyi kontinense sivár pusztasággá/sivataggá válna visszavonhatatlanul, vagy (idővel) mérséklődne a helyzet?

Nagyon függ attól a kimenetel, hogy mennyi fegyvert vetnek be.

A nukleáris tél egyelőre csak egy teória, és azt feltételezi, hogy a bombákkal főleg nagyvárosokat támadnának, de ez nem biztos, hogy így történne.

A legújabb modellek szerint, legalábbis amiről én olvastam, ha az USA és a ruszkik az összes nukleáris fegyverüket bevetnék, ÉS feltételezzük, hogy szándékosan a nagyvárosokat veszik célba, akkor kb. 3 évig tartana a nukleáris tél.

De egy kisebb atomháborúnak azért bőven nem lenne ennyire drasztikus hatása.

Ami a sugárzást illeti: jelentős radioaktivitás nem lenne, hacsak nem direkt atomerőműveket céloznának.

A ma rendszerben lévő nukleáris fegyverek nagy része fissziós-fúziós bomba - ez azt jelenti, hogy van egy fissziós(maghasadásos) robbantás, ami összesűríti a bomba belső, hidrogén-izotópból álló magját, ami magfúziót hoz létre, és tulajdonképpen ez adja a robbanás pusztító erejét.

A maghasadásos robbanás az, ami radioaktív, de ez a töltet elég kicsi.

Szóval a radioaktív szennyezése az ilyen bombáknak minimális, a ground zero néhány 100 méteres körzetében lenne csak jelentősebb, és csak abban az esetben, ha földközelben robbantanák a bombát, ami amúgy "nem szokás", magasan a levegőben szokták robbantani, hogy a lökéshullám okozta károkat maximalizálják.

De még ha ezt a nagyon súlyos forgatókönyvet is vesszük alapul, amit fentebb leírtam(USA-ruszkik minden töltet, a célpontok főleg nagyvárosok), és 3 évig tartana a nukleáris tél, az emberiség még akkor sem halna ki teljesen.

És onnantól csak idő kérdése, hogy visszaépítsék a túlélők a civilizációt.

Persze sok idő, a túlélők már nem érnék azt meg.

Attól függ, hogy milyen nukleáris bomba. Mert a hidrogénbomba az nagyobbat robban, de nem olyan mértékű a sugárzás.

Ott a kobaltbomba, annak a sugárzása a legbrutálisabb. A sima, a maghasadáson alapuló atombomba a ledobáskor jóval nagyobbat szól, mint a neutronok által aktivált kobaltbomba. (A hidrogénbomba pedig még az atombombánál is jóval nagyobbat szól). Ugyanakkor viszonylag rövid idő alatt (ez egy hónaptól fél éves időtartamot jelent) az atombomba okozta sugárzási szint az ember számára elviselhető mértékűre zuhan vissza. A kobaltbomba bevetési területe viszont évtizedeken át szennyezett marad: ez nem jelenti azt, hogy aki ide belép, azonnal meghal, de a hosszas tartózkodás már elviselhetetlen szintű sugárterheléssel jár.

Számokra levetítve: egy ugyanakkora atombomba és kobaltbomba robbanását követő első órában az atombomba 15000-szer erősebb sugárzást bocsát ki. A robbanást követő első hét végére a különbség már csak 35-szörös az atombomba javára. Az első hónap végére pedig már csak ötszörös. Fél év után pedig a két bomba után maradt sugárzás körülbelül megegyezik. A robbanást követő első év végére a kobaltbomba átveszi a vezetést, az utána maradt sugárzás ekkor már 8-szor erősebb az atombombáénál. Öt év múlva pedig a különbség 150-szeres a kobaltbomba javára.

Mindez a kobalt fentebb említett, 5,27 éves felezési ideje miatt van. 5,27 év után ugyanis a keletkezett kobalt-60-as izotóp fele bomlott még csak le. Ami azt jelenti, hogy az érintett területen a sugárterhelés 5 Sv óránként. A sugárzás ekkor egy óra alatt végezne azzal, aki védőfelszerelés nélkül tartózkodik itt. 53 évvel később a sugárzás 10 mSv/óra értékre esne vissza. Ekkor egy egészséges ember az adott területen 1-4 napot tölthetne anélkül, hogy a sugárbetegség azonnali szimptómáit tapasztalná magán. 105 év múlva a sugárzás már „csak” 10 μSv/óra – ekkor már elhagyhatjuk az atombunkereket, és futkározhatunk a mezőkön, mivel az emberi szervezet elviseli az évi 80 mSv-es sugárterhelést. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez még mindig 30-szor nagyobb sugárdózist jelent évente, mint az a kobaltbomba robbanása előtti békeidőkben megszokott volt. Kobaltbomba nélkül ugyanis évente csak 2,5 mSv sugárzás érné a szervezetünket.

Röviden, még 105 év múlva is magasabb lesz a rákos megbetegedések és a születési rendellenességek száma ezen a területen.

A normál háttérsugárzási érték, az óránkénti 0.4 μSv sugárzási dózis pedig csak 130 év után áll vissza.

Ha "csak" hidrogén és/vagy atomot dobálnak egymásra, a harcoló felek, akkor túlélhetőBB a dolog. Ha viszont kobaltot (is), akkor ott kampec van, végleg. Levegő, víz, talaj brutálisan radioaktív lenne minden.