Mi az Emberiség legnagyobb mítoszai nektek?

#10

Arról nem is beszélve hogy mindenki arra gondol hogy egyből oda tették.

Ennek meg volt a maga folyamata.

Szépen lassan emelgetve vitték oda a hajóhoz, arra rá tették, az elvitte szépen a folyón egy jó darabon majd megint lassan emelgetve oda cipelték.

Úgy képzeld el mint amikor páran ki visztek egy szekrényt. Az sem csak annyi hogy felkapjátok oszt húzás kifelé majd fel a platóra. Közben néha néha megálltok. Na kb ugyan ezt képzeld el csak gyakoribb megállással és több emberrel

Emlékszem a gépműhelybe hoztak egy jókora megmunkáló központot, ami több tonnás volt, már nem emlékszem mennyi.

Volt daru, de csak néztük, senki nem mert hozzányúlni, aztán hívták a 'nehéz brigádot', öten voltak primitív eszközökkel, görgőkkel, ékekkel, gurtnival, feszítővassal és ripsz, ropsz a helyére tették, rá a már előre elkészített betonalapra, beszintezték, semmi baja nem lett, mert értették a módját a nehéz cuccok mozgatásának, meg erővel is bírták, ahol kellett, de inkább az ügyességüket használták, még csak meg sem karcolódott a kényes masina.

Hogy mindenki azt hiszi hogy ő ugyan nem járul hozzá a föld (az ökoszisztéma) pusztulásához / pusztításához és egyébként is "mindent kibír", végtelenségig lesz ivóvíz és élelem stb...

Na ez egy hatalmas és sajnos elterjedt önámító mítosz.

A vallások.

Könyörgöm, már a Marsra küldünk önjáró robotokat és néhányan még mindig a felhők között keresik a szakállas bácsit.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek